Támogatom

 

„Mindenütt azt tanultam, hogy a rasszista elképzelések vezetnek rasszista közpolitikákhoz. Hogy a tudatlanság és a gyűlölet vezet rasszista elképzelésekhez. Hogy a rasszizmus gyökere a tudatlanság és a gyűlölet. Ez azonban teljesen félremagyarázza az eseményláncolatot. A probléma gyökere mindig is a rasszista hatalom önérdeke volt. A rasszista közpolitikák mögött erős gazdasági, politikai, kulturális önérdek áll.”

– írja angolul kétmillió példányban elkelt, Hogyan legyünk antirasszisták című sikerkönyvében Ibram X. Kendi történész, aki művében számtalan támpontot ad a rasszalapú egyenlőtlenségekhez vezető rasszista közpolitikák felismeréséhez – és korrigálásához.

Hogy milyen rasszalapú egyenlőtlenségekről, milyen közpolitikákról beszélünk?

• „A fehér családok medián nettó vagyona mintegy nyolcszor akkora, mint a fekete családoké. És az előrejelzések szerint ezek a különbségek a jövőben csak fokozódnak, ha változatlanul folytatódnak a rasszista lakhatáspolitikák, a gazdagoknak kedvező adópolitikák és a tömeges bebörtönzések. 2053-ra a fekete háztartások mediánvagyona várhatóan 0 dollárra csökken, a latinó háztartásoké pedig két évtizeddel később nullázódik le.”
• „Egy felsőfokú végzettségű fekete nő háromszor akkora eséllyel veszíti el a babáját, mint egy legfeljebb középfokú végzettségű fehér nő.”
• „A kábítószerrel kapcsolatos, nem erőszakos bűncselekményekért elítélt fekete amerikaiak körülbelül ugyanolyan hosszú időt (58,7 hónapot) töltenek börtönben, mint az erőszakos bűncselekményekért elítélt fehér amerikaiak (61,7 hónapot).”
• „A bankok még ma is kétszer akkora eséllyel adnak kölcsönt fehér, mint fekete vállalkozóknak. Ráadásul a fekete tulajdonban lévő, alacsony hitelkockázatú vállalkozások kérelmeinek jóváhagyási aránya körülbelül azonos a fehér tulajdonban lévő közepes és magas hitelkockázatú vállalkozások jóváhagyási arányával.”
• „1930-ban a szegregációpárti Alabama fejenként 37 dollárt költött a fehér diákokra, a fekete diákokra pedig 7 dollárt. Georgia 32 dollárt, illetve 7 dollárt. Dél-Karolina 53 dollárt, illetve 5 dollárt. Anyai nagyszüleim előtt ekkoriban nem állt nyitva a középiskola kapuja Georgiában.”
• „Ha fekete és fehér tanárokat kérdezünk arról, hogy ugyanaz a fekete diák elvégzi-e a középiskolát, a fehér tanárok 40 százalékkal kisebb esélyt adnak neki. Azok az alacsony jövedelmű fekete diákok, akiknek általános iskolában legalább egy fekete tanáruk van, 29%-kal kisebb eséllyel maradnak ki az iskolából. A nagyon alacsony jövedelmű fekete fiúk esetében ez az arány 39%.”

Egy olyan országban, ahol a rassz a személyi okmányokban is fel van tüntetve, ilyen statisztikák létezhetnek. Tudható például, hogy a rendőrök

„a fegyvertelen fekete embereket… több mint háromszor akkora valószínűséggel ölik meg, mint a fegyvertelen fehér embereket.”

Ez onnan tudható, hogy a dolgát végző sajtó, konkrétan a The Washington Post 2015-ben „egytől egyig regisztrálni kezdte a rendőrség által elkövetett, ismert, halálos kimenetelű lövöldözéseket”. Ekkor a fekete holttestek tették ki az áldozatok 26%-át (ami kétszerese a feketék százalékarányának a teljes népesség körében). A Post rendszeresen frissített adatbázisa szerint az arány azóta 24%-ra csökkent.

A rasszista közpolitikák elleni fellépéshez ezek az adatok éppannyira értékesek, mint amennyire a rasszista hatalom számára kényelmetlenek.

Trump második elnökségének elején, 2025 januárjában a Post felfüggesztette az adatbázis frissítését – kiválóan példázva Noam Chomsky megjegyzését: „Akik a bunkósbotot fogják, ragaszkodnak a történelmi amnéziához.” Ezzel egyidőben átfogó támadás indult az egyenlőtlenségek ellen harcolók ellen. Például azok a kutatási projektek, amelyek a társadalmi igazságosság törzsszókincséhez tartozó kulcsszavakat tartalmaznak, azóta még inkább nehezített pályán indulnak a szövetségi támogatásokért.

A rasszista hatalom jól láthatóan itt is olyan intézkedéseket vezet be, hogy neki kedvezően lejtsen a pálya – és úgy alakítja a közbeszédet, hogy azzal is védje a rasszista közpolitikákat.

Az is látható, hogy bár a rasszista közbeszéd felszámolása szükséges, de távolról sem elégséges: amíg a rasszista közpolitikák tovább élnek, a rasszalapú egyenlőtlenségek fennmaradnak.

---

Könyvében Kendi hatásosan fonja össze az elméleti fejtegetéseket saját – gyerekként, fiatalként, felnőttként megélt – tapasztalataival.

„Meg kellett tanulnom, hogyan előzhetem meg, hogy a rasszista rendőrök idegesek legyenek. A jelek szerint a fekete emberek felelősek az erőszakos zsaruk félelmeinek lecsillapításáért – ugyanúgy, ahogy a nők volnának felelősek a férfi erőszaktevők szexuális vágyainak lecsillapításáért. Ha ezt nem tesszük meg, minket hibáztatnak az ellenünk intézett támadásokért.”

Bátran számot vet saját korábbi rasszista elképzeléseivel is – például érettségiző diákként a Martin Luther King Jr. Szónokversenyen mondott beszédével, Dr. King híres „Van egy álmom” című beszédének remixével:

– Örömteli volt – kezdtem – a rabszolgaságból való felszabadulásunk. De most, százharmincöt év elteltével a négerek továbbra sem szabadok! – mennydörögtem. – Ifjúságunk elméje továbbra is fogságban van!

Nem azt mondtam, hogy ifjúságunk elméje a rasszista elképzelések fogságában van – ahogy ma fogalmaznék.

– Azt hiszik, rendben van, hogy tőlük félnek leginkább társadalmunkban! – folytattam, mintha az ő hibájuk volna, hogy annyira félnek tőlük.

– Azt hiszik, rendben van, ha nem gondolkodnak! – róttam fel, azt a klasszikus rasszista elképzelést húzva elő, hogy a fekete fiatalok kevésbé értékelik az oktatást, mint nem fekete társaik. Senki sem akadt fenn azon, hogy ezt a széles körben ismételgetett – és legfeljebb anekdotákkal példázott – elképzelést sosem támasztották alá bizonyítékokkal. Sebaj, a tömeg tapssal buzdított a folytatásra. Tovább dobálóztam a bizonyítatlan vagy egyenesen megcáfolt rasszista elképzelésekkel, hogy mi minden baj van a fekete fiatalokkal – ironikus módon éppen azon a napon, amelyen azt tártuk ország-világ elé, hogy mi minden van rendben a fekete fiatalokkal!

Saját példáján bemutatva Kendi világossá teszi: a „rasszista” nem szitokszó, hanem leíró szó („aki a rasszok közötti hierarchia elképzelését hangoztatja, vagy pedig tettel vagy tétlenséggel olyan közpolitikát támogat, amely rasszalapú egyenlőtlenséghez vagy igazságtalansághoz vezet”). Egyik pillanatban viselkedhetünk rasszistaként, majd a következőben antirasszistaként. Kiemeli:

„Antirasszistának lenni radikális választás, amely szembefordul ezzel a történelemmel, és amely tudatunk gyökeres átformálását igényli.”

---

A most megjelenő magyar fordítás a második angol nyelvű kiadáson alapul. A módosításokat Kendi szokatlan nyíltsággal tárja az olvasók elé:

„Úgy döntöttem, aktualizálom az új kiadást: adatokkal egészítem ki, ahol csak lehet, finomítom és további forrásokkal bővítem a jegyzeteket. Emellett úgy döntöttem: a szöveg kulcspontjain bemutatom, hogyan fejlődtek, hogyan váltak pontosabbá a tudományos elképzeléseim.”

Mint például:

MEGJEGYZÉS A „RABSZOLGASÁGBA TASZÍTÓK” KAPCSÁN A szavak jelentést sűrítenek magukba. Ám gyakran kimaradnak a jelentés kulcsfontosságú elemei. A „rabszolga” és a „rabszolgatartó” szavak eltörlik a történelmet. Mindkét szó egy szinte állandó állapotot jelöl, semmibe véve azt a folyamatos harcot, amelyet az emberek munkára kényszerítése jelent akaratuk ellenére. A „rabszolgaságba taszít”, „rabszolgaságba taszító”, „rabszolgaságba taszított”, „rabszolgaságba taszítás” szavak jobban átadják, hogy szüntelen erőt kellett alkalmazni a fekete emberek rabságban tartásához, mert folyamatosan ellenálltak. A „rabszolgaságba taszított” szót már az első kiadásban is használtam, a „rabszolgaságba taszító” szót azonban nem. A második kiadásban már erre is gondom volt.

MEGJEGYZÉS AZ „EMBERKERESKEDŐ” SZÓ KAPCSÁN Az első kiadásban használt „rabszolga-kereskedelem” szót „emberkereskedelemre”-re cseréltem, hogy kikerüljem a rendszert fenntartó erőszakos absztrakció átvételét. Az „emberkereskedelem” szó ráirányítja figyelmünket az emberi lények eladásának és szállításának borzalmaira.

Bizonyára lesznek olvasók, akiket a sűrűn előforduló „rabszolgasorba taszító/taszított” szó, vagy épp az „emberkereskedő” zavarni fog. Sebaj. A szerző szándékának közvetítése magyarul is csak a valóságot kendőző, bevett szóhasználat felrúgásával lehetséges. Ez talán többeket más nyelvi formulák újragondolására is sarkall majd. És ezáltal annak felismerésére, hogy a rasszista retorika egyik leghatásosabb eszköze a bevett nyelvi formulákban megcsontosodott rasszista gondolatok magától értetődőnek ható továbbadása.

---

Kendi részletesen foglalkozik az interszekcionalitással is – vagyis azzal, hogy az osztály, a nem és a szexualitás alapú megkülönböztetés és elnyomás miként kapcsolódik össze a rasszalapú elnyomással.

„Mindaddig úgy képzeltem el a fekete meleg férfiakat, mint akik állandóan védekezés nélkül szexelnek. … Úgy képzeltem, hogy a hiperszexualitás és a felelőtlenség miatt kapja el oly sok fekete meleg férfi a HIV-et. Tévedtem. A fekete meleg férfiak kisebb eséllyel létesítenek óvszer nélküli szexuális kapcsolatot, mint a fehér meleg férfiak. És a szex során kisebb valószínűséggel használnak olyan kábítószereket, mint a poppers vagy a kristályos metamfetamin, amelyek növelik a HIV-fertőzés kockázatát.”

Számos példával rámutat, hogy az efféle rasszista elképzeléseknek a kiötlésében és elterjesztésében sokszor éppen a magát objektívnek beállítani igyekvő tudomány járt az élen:

„Rasszista tudósok nyomán [Havelock Ellis brit orvos] a nők testének összehasonlító anatómiai vizsgálatával igyekezett bizonyítani a szexuális orientációk közötti biológiai különbségeket. »A nemi szerveket illetően lehetségesnek tűnik« – írta Ellis »hogy határozottabban beszélhetünk invertált [homoszexuális] nőkről, mint invertált férfiakról«. Akkoriban a rasszista orvosok az »árja amerikai nők« »magasabb szintű civilizációval együtt járó« »összenőtt« csiklóját a »néger nők« »magas szinten háziasított állatokban« előforduló »szabad« csiklójával vetették össze. A homofób orvosok azt feltételezték, hogy az »invertált« leszbikusok »gyakorlatilag minden esetben abnormálisan kitüremkedő csiklóval fognak rendelkezni«, írta Perry M. Lichtenstein New York-i börtönorvos. A fekete embereket a fehér embereknél hiperszexuálisabbnak beállító rasszista elképzelések és a queer embereket a heteroszexuális embereknél hiperszexuálisabbnak beállító homofób elképzelések metszéspontjában ott állnak a queer-rasszista elképzelések, amelyek minden más rassz-szexualitásnál hiperszexuálisabbnak állítják be a fekete queer embereket. Vélelmezett biológiai ismertetőjelük az abnormálisan – »színes bőrű nőkben még hangsúlyosabban« – kitüremkedő csikló, írta Lichtenstein.

 

Hasonló példák sokaságával szolgál a jelen könyvben is sokszor idézett Stamped From The Beginning: The Definitive History of Racist Ideas in America, Kendi 2016-os könyve, amellyel mindössze 34 évesen elnyerte a rangos National Book Award-díjat tényirodalmi kategóriában. Az ez alapján készült A rasszizmus története az Egyesült Államokban 2023-as megjelenése után bekerült a Netflix 10 legnézettebb filmje közé, az Afrikai Amerikai Filmkritikusok Egyesülete pedig 2023 legjobb dokumentumfilmjének választotta.

Emellett Kendi a fiatal olvasókat is sikeresen megszólítja. A The New York Times heti bestseller-listájának élére felkerült öt könyve közül kettő – a Stamped: Racism, Antiracism, and You és a Stamped (for Kids) – fiatal olvasóknak szól, egy pedig – az Antiracist Baby – képes gyermekkönyv. „Az első lecke, amit a gyerekek megtanulnak a rasszról, az az, hogy ne beszéljenek róla” – írja a Hogyan legyünk antirasszistákban, és szólít fel ennek ellenkezőjére.

 

Magyarországon is van miről beszélnünk. Nem egészen ugyanerről, nem pontosan ugyanígy. De az bizonyos, hogy Kendi könyve ehhez komoly segítséget nyújthat.

 

Támogatom