1966. augusztus 23.: Ausztrál őslakosok sztrájkja
A fehér munkásokkal egyenlő bért követelő őslakosok kilenc teljes éven át nem álltak munkába, és végül eredeti követeléseiknél többet sikerült elérniük.
A fehér munkásokkal egyenlő bért követelő őslakosok kilenc teljes éven át nem álltak munkába, és végül eredeti követeléseiknél többet sikerült elérniük.
Az Afrikai Munkások Szövetsége vezetőjének és más szakszervezeti vezetőknek a letartóztatása után a kenyai kormány új, engedelmes szakszervezeteket állított fel, amelyek kizárólag munkahelyi testületek voltak, politikai hatáskör nélkül.
A lázadást néhány nap alatt leverték az Egyesült Államok katonái. Bár Turnernek hetekig sikerült bujkálnia, amikor elfogták, középkori büntetésre ítélték: felakasztották, kasztrálták, kizsigerelték, lefejezték és felnégyelték.
A munkások küzdelme és a Nagy-Britannia-szerte tanúsított szolidaritás rákényszerítette a túlnyomórészt fehér szakszervezeti szervezőket, hogy az ázsiai és migráns munkásokat munkatársaknak tekintsék, akikkel együtt kell szerveződniük.
„Én egész életemben mindig azoknak a pártján fogok állni, akiknek semmijük sincs, és akiktől még e semminek a nyugalmát is megtagadják” – hangoztatta a meleg szocialista költő.
Demerara-Essequibo brit gyarmatán – a mai Guyanában – több mint tízezer, rabszolgasorban élő, többségében kreol ember járt ültetvényről ültetvényre, hogy fegyvereket lopjon, gazdáikat pedig tömlöcbe – néhányukat kalodába – zárja.
Ezzel párhuzamosan több mint háromszázezer munkás csapott össze a rohamrendőrökkel a városban; ez volt az egyik legnagyobb konfrontáció a munkások és az USA által támogatott diktatúra között.
A dél-afrikai rendőrség a Lonmin brit platinavállalat által működtetett Marikana bánya harmincnégy bányászát mészárolta le, miután azok fizetésemelést követelve vadsztrájkot indítottak.
Robert F. Williams Fekete Fegyveres Gárda néven megalapította a Nemzeti Fegyverszövetség helyi klubját, amely a helyi fekete közösséget védte a Ku-Klux-Klan támadásaitól. Miután az FBI alaptalanul emberrablással vádolta meg, 1961-ben feleségével együtt Kubába menekült.
Két héttel később már 130 ezren sztrájkoltak, a dokkmunkások feleségei pedig lakbérsztrájkot szerveztek a munkabeszüntetés idejére.