A rendőrség nem bírt a rossz munkakörülmények és az emelkedő megélhetési költségek ellen fellázadó munkásokkal, ezért a gazdagok „fehér gárdát” alakítottak, és megkezdték a munkások lemészárlását.
A britek által megszállt karib-tengeri sziget fővárosában, Kingstownban a rendőrség tüzet nyitott a magas árak ellen tüntető munkásokra. Az ennek nyomán kezdődött zavargások miatt szükségállapotot hirdettek.
5,5 millióan haltak meg, miután a brit kormányzó utasítására több százezer tonna élelmiszert exportáltak Angliába.
Pankhurt a Workers Dreadnought nevű újságban közzétételett cikkeivel próbált zendülést kirobbantani a haditengerészetnél.
Az Egyesült Sörgyári Dolgozók szakszervezetének három tisztviselőjét lefütyülték a színpadról, amikor megpróbáltak felszólalni a vadsztrájkot folytató sörgyári munkások gyűlésén.
A sztrájk országos figyelmet keltett. Hollywoodban feketelistára tett színészek, rendezők és producerek 1954-ben elkészítették belőle a Salt of the Earthcímű filmet, amelyben a legtöbb szerepet munkások játszották.
John Brown fekete és fehér követőiből álló kis csoportjával megtámadott és kifosztott egy szövetségi fegyverraktárt, hogy rabszolgasorban élő embereket fegyverezzenek fel.
Hivatalba lépése után Wilson brit csapatokat küldött Ománba, hogy megvédjék a szultán báburalmát a népfelkeléssel szemben.
A melegbárokban ezután a népszerű vodkanarancsot az „Anita Bryant koktél” váltotta fel.
Az FBI hírhedt igazgatója, J. Edgar Hoover az FBI tíz legkeresettebb szökevényének listájára tette Davist, letartóztatásakor pedig Nixon elnök gratulált az FBI-nak „a veszélyes terrorista elfogásához”. Davist végül minden vád alól felmentették.