A rendőrség tüzet nyitott a tömegre, és 180 embert lemészárolt. A mozgalom azonban tovább nőtt, és a következő héten a hadsereg megtagadta, hogy a tüntetőkre lőjön.
Miután a Kabilia régióban rendőrök gyilkoltak meg egy Maszinisza nevű fiatalembert; országos felkelés robbant ki Algériában.
Az 1917 óta tomboló súlyos élelmiszerhiány miatt a dokkmunkások megtagadták az Angliába szánt élelmiszerek berakodását.
Miután az üzem egyik fehér munkafelügyelője megfenyegetett egy fekete munkást, hogy megöli, ezer fehér és fekete munkás lépett sztrájkba.
„[H]a 20 dollárról 30-ra akarod emelni egy munka fizetségét… egy tucat lány jelentkezzen telefonon a hirdetésre, és kérjen 30 dollárt – akkor is, ha nem is akarnak dolgozni.”
Az általános sztrájk nyomán megalakult a rövid életű limericki szovjet, és a város irányítását a munkások vették át.
A törvény komoly küzdelmet robbantott ki a szólásszabadságért: több alkalommal százezres tömeg csapott össze a rendőrséggel, és zavargások kezdődtek. Végül a törvényt hatályon kívül helyezték.
Több ezer kommunistát, munkást és diákot gyilkoltak meg vagy „tüntettek el” Csang Kaj-sek nacionalista Kuomintang mozgalmának tagjai.
A tábort felszabadító amerikai erők köztörvényes bűnözőkként kezelték a meleg és biszexuális férfiakat, valamint a transz nőket, így ők továbbra is rabok maradtak. Az LMBT+ embereket nem ismerték el a holokauszt áldozataiként, és legtöbbjük soha semmiféle kártérítést nem kapott.
A szovjet munkások sérelmezték, hogy a fejadagok csökkentése miatt éheznek, míg a vezetők, a Kommunista Párt tisztségviselői és a titkosrendőrség tisztjei bőségesen kapnak élelmet.