A sztrájkolókra tüzet nyitó vezetők közül egy ellen sem emeltek vádat, ugyanakkor a legtöbb sztrájkolót letartóztatták, és súlyos vádakkal – köztük zavargás és gyilkosság vádjával – bíróság elé állították.
A rendőrség által folyamatosan zaklatott fekete transz aktivista és szexmunkás halálát Johnson súlyos fejsérülése ellenére a rendőrség öngyilkosságnak minősítette. Ügyét csak 2012-ben nyitották újra.
Ezernégyszáz nő és lány szüntette be a munkát, szolidárisan kiállva az egyik dolgozó mellett, akit azért bocsátottak el, mert bírálta az üzemben uralkodó szörnyű körülményeket.
Az Antirasszista Akció két tagját fehér szupremacisták gyilkolták meg. Az egyik neonácit gyorsan bebörtönözték, a többieket viszont csak 2012-ben ítélték el a gyilkosságokért.
A zavargás azuitán tört ki, hogy egy koncerten rasszista szkinhedek ázsiai emberekre támadtak. A rendőrség nem lépett közbe, így az ázsiai közösség vette fel a harcot a rasszistákkal.
Az USA negyedmillió civil életét követelő, kegyetlen hadjáratot követően vette át az ellenőrzést a frissen függetlenné vált köztársaság felett.
Az erőszakba torkolló tüntetések nyomán a kormány leállította a rézgyár építését, majd a letartóztatottak túlnyomó többségét szabadon engedte.
A dolgozók a kifizetetlen béreket követelték, és a tervezett elbocsátások ellen tiltakoztak. Négy nap elteltével a főnökök meghátráltak, beleegyeztek a hátralékok kifizetésébe, és visszaléptek az elbocsátásoktól.
A kitoloncolásra az új-mexikói Gallupban tartott sztrájkot követően került sor – miután a sztrájk megtörésére statáriumot hirdettek, amely hat hónapig tartott.
A lázadás akkor kezdődött, amikor a New York-i rendőrség a melegbárok bezárását célzó politikájának részeként razziát tartott a jelentős részben szegény és munkásosztálybeli LMBT+ vendégkörrel rendelkező Stonewall Innben.