Ezen a napon, 1739. szeptember 9-én kezdődött Dél-Karolinában a Stono-felkelés, a rabszolgasorban élő emberek legnagyobb felkelése a szárazföldi brit gyarmatokon. Egy Jemmy (vagy Cato) nevű, rabszolgaságban élő, írástudó férfi és huszonkét – többségében Közép-Afrikából származó – társa egy „Liberty!” (Szabadság) feliratú zászlót lengetve egy bolthoz vonult, ahonnan fegyvert és lőszereket zsákmányoltak. Azt tervezték, hogy Floridába indulnak, ahol a spanyol gyarmati hatóságok szabadságot kínáltak a szökött rabszolgáknak, hogy aláássák a brit uralmat. Útközben ültetvényeket gyújtottak fel, rabszolgasorban élőket szabadítottak fel, fehéreket öltek meg, míg végül egy jól felfegyverzett lovas milícia rájuk nem támadt. Bár a lázadóknak sikerült megölniük 23 milicistát, ők maguk 47 embert veszítettek, akiknek levágott fejét a milicisták karóra tűzték, figyelmeztetésül másoknak. A szökevények közül később sokakat elfogtak és kivégeztek, vagy rabszolgatartóknak adtak el a Karib-térségben.

A lázadásra válaszul a hatóságok szigorú törvényeket hoztak, hogy megakadályozzák a hasonló felkeléseket: megtiltották, hogy a rabszolgák csoportosan gyülekezzenek, illetve megtanuljanak olvasni – emellett tíz évre betiltották a rabszolgák behozatalát Afrikából, és büntetést vezettek be az olyan gazdák ellen, akik túlhajszolták rabszolgáikat, vagy túlságosan brutálisan bántak velük.

Címlapkép: A Stono-felkelés (illusztráció) (A képet rendelkezésünkre bocsátotta a Working Class History)

Forrás: „Stono Rebellion”, Encyclopaedia Britannica, https://www.britannica.com/event/Stono-rebellion