Ezen a napon, 1977. február 17-én a római Sapienza Egyetem elfoglalása során Luciano Lama, az Olasz Általános Munkásszövetség (Confederazione Generale Italiana del Lavoro, CGIL) szakszervezet főtitkára, a Kommunista Párt tagja az egyetemre ment, hogy „értelmesen beszéljen” az egyetemfoglaló diákokkal. Biztonsági csapatának több száz nehézsúlyú tagját vitte magával. A gyári munkásoknak, akik kísérték, azt mondták, hogy a „fasiszták” ellen kell harcolniuk, de amikor megértették, hogy ez hazugság, sokan távoztak. Ott, ahol a beszédet kellett volna tartania, Lama egy másik emelvényt is talált, amelyet a Városi Indiánok (Indiani metropolitani) nevű csoport már megbuherált: az emelvényen Lama bábja állt egy nagy vörös kartonszívvel, amelyen a nevéből gúnyt űző szóvicc hirdette: Nessuno L’Ama („Lama senki”, illetve „Senki sem szereti őt”).
A diákok és Lama verőemberei hevesen összecsaptak, aminek az eredménye az lett, hogy Lama hangszóróit összetörték, embereit pedig kikergették az egyetemi kampuszról. Az eseménynek híre ment, és tovább erősítette a parlamenten kívüli baloldalt Olaszországban.
A Városi Indiánok csoportja olasz radikálisokból állt, akik a humort és a nevetségessé tételt használták eszközként az osztályharcban.
A munkásosztály története
„A kis tettek milliónyi emberrel beszorozva átalakíthatják a világot” (Howard Zinn)
A történelmet nem a királyok, politikusok alakítják, hanem mi: egyszerű emberek milliárdjai. A munkásosztály története – a Working Class History magyar oldala – évfordulós rövidhírek formájában mutatja be a történelmet alulnézetben, az elnyomás elleni küzdelem megannyi epizódját. Itt olvashatsz többet a projektről.
Az anyagot a Théâtre le Levain (Kovász Színház) és a Mérce együttműködésében, Piróth Attila fordításában, Klopfer Judit szerkesztésében adjuk közre a MOT weboldalán, Facebook-oldalán és Instagram-oldalán.
Források:
Patrick Cuninghame, „»A Laughter That Will Bury You All«: Irony as Protest and Language as Struggle in the Italian 1977 Movement”, libcom.org, https://bit.ly/2zSIysX;
Claudio Gori Giorgi, Antonio Ruberti (Rome: Sapienza Università Editrice, 2015), 47.
