Támogasd a MOT-ot a könyv előrendelésével!
Könyvbemutató április 23-án a Gólyában.
Ezen a napon, 1989. április 15-én halt meg Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Párt reformpárti vezetője. Halála hírére egy órán belül munkások gyűltek össze a Tiananmen téren, majd diákok és munkások tiltakozáshulláma indult országszerte, amelyet a hadsereg csak hetekkel később tudott leverni. Bár a lázadást Nyugaton általában liberális kapitalista demokráciát követelő diákmozgalomként szokás leírni, a valóság ennél összetettebb, és a munkásosztály is erőteljes szerepet játszott benne.
Amikor a rendőrség elnyomóan lépett fel a diákokkal szemben, sok munkás állt ki mellettük. Pekingben a statárium kihirdetése után a munkások az utcára vonultak, barikádokat emeltek, és összebarátkoztak az előrenyomuló katonákkal – és gyakorlatilag megakadályozták, hogy bejussanak a városközpontba.
Míg az angolul tudó diákok és értelmiségiek elvontan beszéltek a „demokráciáról”, a munkásokat elsősorban a gazdasági problémák foglalkoztatták, amelyeket csak súlyosbítottak a kormány által bevezetett piaci reformok, és amelyeket egy nem demokratikus bürokrácia következményeinek tekintettek. Ahogy az egyik munkás fogalmazott:
[A] műhelyben az számít, amit a munkások mondanak, vagy az, amit a vezető mond? Később beszélgettünk erről. A gyárban az igazgató diktátor; egy ember mondja meg, hogy mi történjen. Ha az államot a gyáron keresztül nézzük, nagyjából ugyanez a helyzet: egyszemélyes uralom… A célunk nem volt túlzó; csupán azt akartuk, hogy a munkásoknak legyen saját, független szervezetük.
Amikor június 4-én végül országszerte katonai leszámolásra került sor, a munkások közül került ki a legtöbb áldozat – a Peking körüli munkásnegyedekben például kiterjedt harcok folytak. Az elnyomás áldozatainak pontos száma nem ismert, de a becslések a hivatalos kínai kormány háromszázas számától több ezerig terjednek. Az áldozatok családtagjai mintegy kétszáz meggyilkolt személyt azonosítottak.
„A kis tettek milliónyi emberrel beszorozva átalakíthatják a világot” (Howard Zinn) A történelmet nem a királyok, politikusok alakítják, hanem mi: egyszerű emberek milliárdjai. A munkásosztály története – a Working Class History magyar oldala – évfordulós rövidhírek formájában mutatja be a történelmet alulnézetben, az elnyomás elleni küzdelem megannyi epizódját. Itt olvashatsz többet a projektről. Az anyagot a Théâtre le Levain (Kovász Színház) és a Mérce együttműködésében, Piróth Attila fordításában, Klopfer Judit szerkesztésében adjuk közre a MOT weboldalán, Facebook-oldalán és Instagram-oldalán.A munkásosztály története
Források:
George Katsiaficas, „The Chinese Democratic Uprising, 1989”, libcom.org, https://libcom.org/history/chinese-democratic-uprising-1989;
Anthony Tao, „No, 10,000 Were Not Killed in the 1989 Tiananmen Crackdown”, SupChina, 2017. december 25.;
Yueran Zhang, „The Forgotten Socialists of Tiananmen Square”, Jacobin, 2019. június 4.
