Támogasd a MOT-ot a könyv előrendelésével!
Könyvbemutató április 23-án a Gólyában.
Ezen a napon, 1943. augusztus 22-én a The Statesman magazin ezt az éhező embereket mutató fényképet tette közzé a brit gyarmati fennhatóság alatt álló Indiában a második világháború alatt dúló bengáli éhínség idején. 1942-ben Bengália kormányzója elrendelte, hogy Bengália-szerte szállítsák el vagy semmisítsék meg a rizst, nehogy az ellenség kezére kerüljön. Emellett 46 000 hajót is elkoboztatott a helyi lakosoktól, amivel a halászati iparágat is tönkretette. A hatóságok ezek után elkezdték átirányítani az élelmiszereket a vidéki területekről – ahol már addig is élelmiszerhiány volt – az „elsődlegesnek” ítélt emberek ellátására, vagyis a gazdagabbak és képzettebbek, valamint a hadiiparban és a közszolgálati szférában dolgozók részére.
Az áradások kárt tettek a mezőgazdasági területekben, így az élelmiszer-ellátás veszélybe került, azonban Winston Churchill brit miniszterelnök kormánya nem foglalkozott a kapott figyelmeztetésekkel. Amikor kitört az éhínség, a brit kormány segítségnyújtás helyett megtiltotta gyarmatának, hogy saját pénzügyi tartalékaira vagy hajóira támaszkodva élelmiszert importáljon – ehelyett ismét több ezer tonna rizst exportált Európába, a brit birodalom egyéb részeiről származó fölös élelmiszert pedig elraktározta.
Összesen 2–4 millió ember halt meg egy olyan éhínségben, amelyet a legtöbb történész teljességgel ember által előidézettnek tekint. India korábban, például 1873–74-ben az élelmiszer-ellátás sokkal erőteljesebb csökkenését vészelte át tömeges halálozás nélkül. Azonban Winston Churchill fehér szupremacista és antiszemita volt, akinek a helyi lakosság egyáltalán nem számított. Úgy tartotta, hogy „az amúgy is alultáplált bengáliak éhezése kevésbé súlyos, mint a masszív görögöké”, és az éhínség során büszkén kijelentette: „Gyűlölöm az indiaiakat. Vadállati nép, vadállati vallással.”
„A kis tettek milliónyi emberrel beszorozva átalakíthatják a világot” (Howard Zinn) A történelmet nem a királyok, politikusok alakítják, hanem mi: egyszerű emberek milliárdjai. A munkásosztály története – a Working Class History magyar oldala – évfordulós rövidhírek formájában mutatja be a történelmet alulnézetben, az elnyomás elleni küzdelem megannyi epizódját. Itt olvashatsz többet a projektről. Az anyagot a Théâtre le Levain (Kovász Színház) és a Mérce együttműködésében, Piróth Attila fordításában, Klopfer Judit szerkesztésében adjuk közre a MOT weboldalán, Facebook-oldalán és Instagram-oldalán.A munkásosztály története
Források:
Cormac Ó Gráda, „Making Famine History”, Journal of Economic Literature 45, no. 1 (2007): 5–38;
Bard Wilkinson, „Churchill’s Policies to Blame for Millions of Indian Famine Deaths Study Says”, CNN, 2019. március 29.;
Tom Heyden, „The 10 Greatest Controversies of Winston Churchill’s Career”, BBC News, 2015. január 26.;
Philip Hensher, „Churchill and Empire, by Lawrence James—a Review,” Spectator, 2013. július;
„In Conversation to Leo Amery, Secretary of State for India,” in John Barnes and David Nicholson, eds., Leo Amery: Diaries (London: Hutchinson, 1988), 832.
