Ezen a napon, 2011. július 14-én kezdődött az izraeli sátras tiltakozó mozgalom, amikor Daphni Leef sátrat vert fel Tel-Aviv központjában, miután ráeszmélt, hogy nem tud megfizetni egy lakást. Huszonnégy órán belül több tucat tüntető csatlakozott hozzá, a rákövetkező két hétben pedig országossá dagadt a lakhatási árak, a magas megélhetési költségek és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni tiltakozás. Ez lett Izrael történetének legnagyobb, túlnyomórészt zsidó tiltakozókat tömörítő megmozdulása, bár több arab közösség is állított tiltakozó táborokat. Az izraeli nacionalizmus azonban hatékonyan tompította a mozgalmat, amely kényesen ügyelt arra, hogy semmilyen módon ne lehessen kapcsolatba hozni a „baloldallal” – amelyet egy aktivista úgy jellemzett, hogy az „szinte egyet jelent az »árulókkal«” –, és biztosította az államot a támogatásáról a palesztinok elleni háborúban.
„A kis tettek milliónyi emberrel beszorozva átalakíthatják a világot” (Howard Zinn) A történelmet nem a királyok, politikusok alakítják, hanem mi: egyszerű emberek milliárdjai. A munkásosztály története – a Working Class History magyar oldala – évfordulós rövidhírek formájában mutatja be a történelmet alulnézetben, az elnyomás elleni küzdelem megannyi epizódját. Itt olvashatsz többet a projektről. Az anyagot a Théâtre le Levain (Kovász Színház) és a Mérce együttműködésében, Piróth Attila fordításában, Klopfer Judit szerkesztésében adjuk közre a MOT weboldalán, Facebook-oldalán és Instagram-oldalán.A munkásosztály története
Források:
Uri Gordon, „Israel’s »Tent Protests«: The Chilling Effect of Nationalism”, Social Movement Studies Journal of Social, Cultural and Political Protest 11, 3–4. szám (2012);
„A Short Guide to Israel’s Social Protest”, Ha’aretz, 2012. július 11.
