A lázadás akkor kezdődött, amikor a New York-i rendőrség a melegbárok bezárását célzó politikájának részeként razziát tartott a jelentős részben szegény és munkásosztálybeli LMBT+ vendégkörrel rendelkező Stonewall Innben.
„A nők egészségének védelméről szóló” 1920-as bolsevik rendeletet mindaddig legalizálta az abortuszt, és számos reproduktív jogot biztosított a nőknek.
A nemzetközi művészeti szervezetet a CIA hozta létre a „kulturális hidegháború” részeként.
A francia hadsereg a lázadást decemberre verte le, miután a kanak lakosság 5 százalékát megölték, számos törzsfőnököt tárgyalás nélkül kivégeztek, és számos törzset más szigetekre deportáltak.
Radomban a tüntetők felgyújtották a Kommunista Párt székházát, barikádokat emeltek, és összecsaptak a rendőrséggel.
Száz festékszóró munkás szüntette be a munkát, miután megtudták, hogy a napi két teaszünetet megrövidítik, és csoportonként más és más időpontban tartják. A sztrájk 10 millió fontos termeléskiesést okozott a vállalatnak.
A Jugoszlávia náci megszállása ellen harcoló osztag megalakulásának emlékére ma Horvátországban június 22-e munkaszüneti nap, az „Antifasiszta Harc Napja”.
A lovasrendőrség rárontott a 30 ezer sztrájkolóból álló tömegre tömegre. Az erőszakos támadásban két sztrájkoló vesztette életét, negyvenöt tüntető sebesült meg, és sokakat letartóztattak.
„Miért kérik tőlem, hogy húzzak egyenruhát, és az otthonomtól 10 000 mérföldre barna embereket bombázzak és lőjek, miközben Louisville-ben az úgynevezett néger emberekkel úgy bánnak, mint a kutyákkal?”
A brit gyarmati hatóságok megpróbálták letartóztatni a munkaügyi vita egyik vezetőjét, Uriah Butlert, az egykori olajipari munkásból lett prédikátort, de a munkások tömege a védelmére kelt, és két rendőrt megölt.