1906. március 10.: Bányakatasztrófa a franciaországi Courrières-ben
Egy szénpor okozta robbanás következtében 1060 munkás vesztette életét. A katasztrófát követő bányászsztrájkot a hadsereg törte le.
Egy szénpor okozta robbanás következtében 1060 munkás vesztette életét. A katasztrófát követő bányászsztrájkot a hadsereg törte le.
A fosztogatásba és a rendőrökkel való összecsapásba torkolló tüntetés fő szervezőit, Louise Michelt és a szindikalista Émile Pouget-t hat illetve nyolc év börtönre ítélték.
A tiltakozó nők a magas árak és az éhínség ellen vonultak az utcára. Az ő fellépésük indította el a februári forradalmat.
A rendőrök és a Ford biztonsági őrei négy munkanélküli munkást megöltek, és további hatvanat megsebesítettek, amikor tüzet nyitottak a tüntetőkre.
A tiltakozáshullámot a szexmunkások indították el, akik bérelt matracaikkal és bútoraikkal elbarikádoztak egy utcát.
Margaret Thatcher miniszterelnöknek és kormányának feltett szándéka volt, hogy megtöri a munkásszervezetek erejét, és átnyomja a tömeges privatizációt és a szabadpiaci reformokat.
A munkabeszüntetést széles körű, nem hivatalos szabotázs- és hiányzáskampány előzte meg. Előfordult, hogy a motorblokkok úgy kerültek ki negyven munkás keze alól, hogy egyikük sem nyúlt hozzá.
A gyarmati uralom elleni Mau Mau-felkelés leverése céljából a brit kormány mintegy négyszázezer kenyai civilt vetett koncentrációs táborokba.
A 15 éves afrikai amerikai iskoláslány megtagadta, hogy átadja ülőhelyét egy fehér utasnak. Pont mint Rosa Parks néhány hónappal később.
A csikánó diákoknak nem volt szabad spanyolul beszélniük az órákon, és gyakran lebeszélték őket a továbbtanulásról. Követeléseik között szerepelt, hogy a mexikói amerikai történelem is kapjon helyet a tankönyvekben.