Garnettet testi sértésért letartóztatták, de Churchill nem akart a bíróságon megjelenni, ezért nem emelt vádat – így Garnettet a „nyugalom megzavarásért” zárták egy hónapra börtönbe.
Négy aktivistát – köztük a tizenegy gyermekes Helen Woodsont – letartóztatták, és rendkívül szigorú börtönbüntetésre ítélték. Woodson végül huszonhét évet ült.
250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.
A Fiatal Urak (Young Lords) csoporthoz tartozó Puerto Ricó-i radikálisok akciójukkal arra kívánták felhívni a figyelmet, mennyire felháborító módon veszik semmibe az emberi életeket a New York-i kórházakban.
A brazil Nemzeti Acélipari Vállalat dolgozói fizetésemelésért, valamint a politikai meggyőződésük miatt elbocsátott dolgozók visszavételéért folytattak kéthetes ülősztrájkot. A mészárlást a katonai diktatúra bukását követően hatalomra került új, „demokratikus” kormány szervezte meg.
Egy nikkelolvasztó üzem munkásai munkabeszüntetéssel tiltakoztak az ellen, hogy két munkatársukat korábbi sztrájktevékenységük miatti rúgták ki. A sztrájk 40 millió dolláros kárt okozott a vállalatnak.
Bolsevikok, anarchisták és bal oldali szocialista forradalmárok megdöntötték Alekszandr Kerenszkij kormányát, majd átvették az ellenőrzést Petrográd kulcsfontosságú helyszínei felett.
Mintegy kétezer bányász vonult fel, nők és gyermekek kíséretében, és tiltakozott a korábban szerződéses szolgaként dolgozókra kivetett új adó ellen.
A hatóságoknak csak a következő év során sikerült erőszakkal elfojtaniuk a felkelést. A felkelést vezető Carlotát négy lóhoz kötötték és széttépték.
A nők jogaiért és a munkásosztály felszabadításáért küzdő Kelet-Londoni Szüfrazsettek Szövetsége félkatonai összejövetelt és lőgyakorlatot tartott a londoni Victoria parkban, majd másnap hivatalosan felavatta néphadseregét.