Bár Churchillt nemzeti hősként szokás ábrázolni, hevesen rasszista volt, támogatta a mérges gáz használatát civilek ellen, katonákat vetett be a sztrájkoló munkások ellen, és szerepe volt az 1943-as bengáli éhínségben.
A rendőrség tüzet nyitott a sztrájkoló munkásokra: három ember meghalt, nyolc pedig megsebesült. Másnap brit tengerészgyalogosok szálltak partra, hogy elfojtsák a sztrájkot.
A lázadás azt követően robbant ki, hogy Carmelita Torres tizenhét éves mexikói cseléd megtagadta a napszámosok számára előírt kötelező benzines fürdőt.
A Finn Népköztársaság nagy horderejű reformokat vezetett be, egyebek között a női választójogot, a nyolcórás munkanapot és földreformot.
Tüntetők több száz, európai tulajdonban lévő épületet gyújtottak fel és fosztottak ki, tiltakozásul az ellen, hogy a brit megszálló csapatok előző nap ötven egyiptomi rendőrt megöltek.
Tüntetők milliói az Egyiptomban évente megünnepelt „rendőrség napját” választották a rendőri brutalitás elleni tiltakozásuk időpontjául.
A madridi Munkásbizottságok szakszervezet irodáiba behatoló fasiszta gépfegyveresek kilenc baloldali ügyvédet lőttek le.
Az autóversenyzők az új „szuperlicenc” ellen tiltakoztak, amely hároméves szerződéssel kötötte volna meg a pilóták kezét, és tiltotta volna a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) bárminemű bírálatát.
Több mint száz mezőgazdasági munkás gyűlt össze, lázadt fel, és követelte, hogy zárják kalodába munkáltatójuk, a San Juan Capistrano Misszió papját.
750 ezer acélipari munkás szüntette be a munkát. A tiltakozás a második világháború nyomán az országon végigsöprő hatalmas sztrájkhullám része volt.