Az Isabelo de los Reyes kezdeményezésére megalakult szakszervezeti szövetségnek egy év leforgása alatt 150 tagszervezete lett, összesen húszezer taggal.
Sokan úgy vélik, hogy a támadás az Ultras Ahlawy – az Al-Alhí ultrái – elleni megtorlás volt, amiért a csoport aktívan részt vett a 2011-es forradalomban.
A rendőrök megpróbálták megvédeni a nácikat, azonban a helyi lakosokból – köztük Holokauszt-túlélőkből – álló több mint 500 fős tömeget nem tudták feltartóztatni.
Az offenzíva taktikai kudarcot vallott, de világossá tette, hogy az amerikai katonai propaganda hazudott, amikor azt állította: a háború a végéhez közeledik, és az USA győzelme küszöbön áll.
Az anarchista Mexikói Liberális Párt és a Világ Ipari Munkásai szakszervezet tagjai elfoglalták Mexicali városát, majd májusban Tijuanát is.
Hatan meghaltak és sokan megsebesültek, amikor a rendőrök tüzet nyitottak az emelkedő árak ellen tüntető chilei munkásokra.
Kurt Wilckens anarchista bányász meggyilkolta Héctor Benigno Varela ezredest, az argentin hadsereg tisztjét, aki 1921–1922-ben 1500 munkás megöléséért volt felelős Patagóniában.
Négyezer, többségében zsidó New York-i bérlő a készenléti rendőrség erőire támadt, amikor azok tizenhét bérlőt próbáltak kilakoltatni.
Az anarchista feminista Szugakó többedmagával merényletet tervezett a császár ellen. Mindmáig ő az egyetlen nő, akit hazaárulás miatt végeztek ki Japánban.
Jomo Kenyatta kenyai függetlenségi vezető és miniszterelnök a brit gyarmati csapatoktól kért segítségét az ülősztrájkkal tiltakozó katonák zendülésének leveréséhez.