A két nővér aktív tagja volt a Női Védelmi Csoportok nevű antifasiszta női ellenálló szervezetnek. A gyári munkások az egész régióban beszüntették a munkát a temetési szertartás idejére.
A kormány a zavargásoktól való félelmében szabadon engedte a letartóztatott tiltakozók többségét, és teljes bért fizetett a sztrájkoló munkásoknak.
A Folyamatos Harc (Lotta Continua) nevű, parlamenten kívüli szélsőbaloldali csoport huszonnégy éves aktivistájának halála nyomán súlyos zavargások robbantak ki.
Egy szénpor okozta robbanás következtében 1060 munkás vesztette életét. A katasztrófát követő bányászsztrájkot a hadsereg törte le.
A fosztogatásba és a rendőrökkel való összecsapásba torkolló tüntetés fő szervezőit, Louise Michelt és a szindikalista Émile Pouget-t hat illetve nyolc év börtönre ítélték.
A tiltakozó nők a magas árak és az éhínség ellen vonultak az utcára. Az ő fellépésük indította el a februári forradalmat.
A rendőrök és a Ford biztonsági őrei négy munkanélküli munkást megöltek, és további hatvanat megsebesítettek, amikor tüzet nyitottak a tüntetőkre.
A tiltakozáshullámot a szexmunkások indították el, akik bérelt matracaikkal és bútoraikkal elbarikádoztak egy utcát.
Margaret Thatcher miniszterelnöknek és kormányának feltett szándéka volt, hogy megtöri a munkásszervezetek erejét, és átnyomja a tömeges privatizációt és a szabadpiaci reformokat.
A munkabeszüntetést széles körű, nem hivatalos szabotázs- és hiányzáskampány előzte meg. Előfordult, hogy a motorblokkok úgy kerültek ki negyven munkás keze alól, hogy egyikük sem nyúlt hozzá.