1965. április 28.: Az USA megszállja a Dominikai Köztársaságot
Johnson elnök utasítására húszezer tengerészgyalogos szállt partra, hogy megakadályozzák „egy második Kuba” létrejöttét.
Johnson elnök utasítására húszezer tengerészgyalogos szállt partra, hogy megakadályozzák „egy második Kuba” létrejöttét.
A szakszervezet santiagói székhelyét megtámadó és milicisták hét munkást és egy gyermeket meggyilkoltak, és kétszáz munkást súlyosan megsebesítettek.
Tizenöt hajó tengerészei magasabb fizetést és jobb munkakörülményeket követelve csatlakoztak a Portsmouth melletti Spitheadben két héttel korábban kezdődött zendüléshez.
A katonai puccsot a munkásosztály felkelése követett. A városi munkások átvették az irányítást a gyárak fölött, a mezőgazdasági munkások pedig a gazdaságok fölött.
A brit gyarmati hatóságok az Üllő Hadművelettel a „földért és szabadságért” indított mozgalmat, a Mau Mau-felkelést próbálták eltiporni Kenyában.
Az iskola egyike volt a Legfelsőbb Bíróság által vizsgált esettanulmányoknak, amelyek alapján végül alkotmányellenesnek nyilvánították a szegregációt.
A nagy-londoni rendőrség beszivárgott Lawrence családjának igazságszolgáltatást követelő kampányába, és megpróbálta lejáratni a családot.
A „8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés” feliratú transzparenssel vonuló, szervezett munkások elérték céljukat.
A Földalatti Vasúton keresztül rabszolgasorban élő embereket csempésztek szabad földre. Tubman személyesen mintegy 70 embert mentett meg, és sokaknak nyújtott segítséget.
A rendőrség tüzet nyitott a tömegre, és 180 embert lemészárolt. A mozgalom azonban tovább nőtt, és a következő héten a hadsereg megtagadta, hogy a tüntetőkre lőjön.