1910. március 9.: 15 ezer szénbányász sztrájkja Pennsylvaniában
Hatvanöt bánya állt le több mint egy évre, de végül a 16 halálos áldozatot követelő rendőri erőszak és a nélkülözés meghátrálásra nem kényszerítette a sztrájkolókat.
Hatvanöt bánya állt le több mint egy évre, de végül a 16 halálos áldozatot követelő rendőri erőszak és a nélkülözés meghátrálásra nem kényszerítette a sztrájkolókat.
A rendőri erőszak ellenére a munkások kitartottak, és 18 hetes sztrájkkal kiharcolták a 10 százalékos béremelést és a negyvenórás, ötnapos munkahetet.
A magasabb bérekért sztrájkoló 1000 cipésznő követelését a két héttel korábban sztrájkba lépő férfi munkások nem támogatták.
A szénbányászok elfogadták a 35 százalékos béremelési ajánlatot. A munkások hatalmas győzelme megbuktatta a konzervatív kormányt.
Egy héten belül százezer munkás szüntette be a munkát, és vonult utcára különféle követelésekkel. A konfliktus nyomán fokozódott a fasizmussal szembeni ellenállás.
A munkabeszüntetést széles körű, nem hivatalos szabotázs- és hiányzáskampány előzte meg. Előfordult, hogy a motorblokkok úgy kerültek ki negyven munkás keze alól, hogy egyikük sem nyúlt hozzá.
Juana Azurduy, a mai Bolívia területén született, kecsua származású mesztic nő vezette győzelemre gyarmatellenes katonai különítményét a spanyol csapatok ellen.
Néhány nappal később a munkások köztársaságot kiáltottak ki, amely áprilisig működött – ekkor azonban a hadsereg ezer katonát vezényelt ki, akik leverték a felkelést.
A japán gyarmatosítással szembeni tiltakozások sorozatában a következő hat hét folyamán a lakosság 10%-a vett részt. A japán rendőrség és fegyveres erők erőszakkal elfojtották a mozgalmat.
A menetelők, akik korábban a brit hadseregben harcoltak, az emelkedő megélhetési költségek elleni fellépésre felszólító petíciót akartak átadni a kormányzónak.