A brit tulajdonú vállalatok afrikai sztrájktörő munkásokkal próbálták megtörni a túlnyomórészt kelet-indiai munkások sztrájkját, ami súlyosbította a rasszalapú feszültséget az országban
Ramsay MacDonald munkáspárti miniszterelnök a szükségállapotról szóló törvényre hivatkozva teljes erővel lesújtott a sztrájkolókra – de a munkások kitartottak.
A titlakozók kiszabadították Shadrach Minkinst – egy bebörtönzött szökevény rabszolgát –, majd Kanadába csempészték, ahol szabad emberként élhetett tovább.
Egy lapátolóbrigád 80–90 tagja elutasította a terepmunkára kapott ajánlatot. Két nappal később brit rendőrök mészárolták le a tiltakozó munkásokat.
A kormány a munkáltatókat támogatta: szükségállapoti jogszabályokat vezettek be, kivezényelték a hadsereget és a haditengerészetet, hogy a katonák sztrájktörőkként dolgozzanak.
A sztrájkoló nők egyebek között a férfiakéval egyenlő bérezést követeltek és a vezetők általi szexuális zaklatások felszámolását. A gyár legtöbb férfi dolgozója semmibe vette a sztrájkőrséget.
Elsősorban roma emberek vettek részt a juttatások csökkentése elleni tiltakozásokban – amelyek végül minden munkanélküli számára jobb körülményeket teremtettek.
A sztrájkoló salátatermesztő halála nyomán heves munkaügyi vita bontakozott ki a kaliforniai Imperial Valley-ben: 4300 munkás lépett sztrájkba.
A Gundry háló- és kötélgyártó vállalat nő dolgozói a fizetés és a munkakörülmények miatt indítottak vadsztrájkot – sikeresen.
Hárman meghaltak és huszonheten megsebesültek, amikor a rendőrök tüzet nyitottak a bowlingpálya szegregációja ellen tiltakozó fekete diákokra a Dél-Karolinai Állami Egyetemen.