A Leszbikusok és Melegek Támogatják a Bányászokat nevű szövetség rendezvénye döntő szerepet játszott abban, hogy Nagy-Britanniában egymásra talált a munkásmozgalom és az LMBT+ mozgalom.
Az Örökség művelet igen sikeresnek bizonyult: Nagy-Britannia döbbenetes gyarmati öröksége egyáltalán nem közismert az Egyesült Királyságban.
A franciaországi dokkmunkások lezárták Marseille, Sète, Nizza, Port-de-Bouc, Port-Saint-Louis, Port-Vendres és Toulon kikötőit, hogy megakadályozzák az Indokínába szánt rakományok elindítását.
„Hol vannak a férfiak? Itt vannak a nők!” – skandálták a Misr Helwan fonó- és szövőipari vállalat nő dolgozói, arra buzdítva a férfiakat, hogy csatlakozzanak a sztrájkhoz, ha nem akarnak szégyenben maradni.
A gyilkos kifejezetten a nőket vette célba; azt állította, hogy „a feminizmus ellen harcol”.
A buszbojkott a polgárjogi mozgalomnak is és a fekete nők szexuális erőszak elleni harcának is meghatározó állomása volt.
A felvonuláshoz csatlakozni próbáló férfiakat a tüntető nők elzavarták.
Winston Churchill úgy érezte, a britek szövetségeseként harcoló náciellenes partizánok túlságosan a kommunisták befolyása alá kerültek.
Az üzemből kiszivárgó mérgező gázokat ötmillió ember lélegezte be, akik közülük több tízezren meghaltak, megvakultak vagy fogyatékossá váltak.
Parks nem volt hajlandó átadni ülőhelyét a busz „színes bőrű” részében egy fehér utasnak, miután a fehér utasok számára fenntartott ülőhelyek megteltek.