1950. május 15.: Általános sztrájk Nairobiban
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
Négy békesen tüntető sztrájkoló szulfátgyári munkást és egy járókelőt megöltek, több embert pedig megsebesítettek.
A 68-as májusi lázadás során tízmillió munkás lépett általános sztrájkba Franciaország-szerte.
A Saab-Scania-autógyárból induló sztrájk húsz másik gyárra terjedt át, így 45 ezer munkás követelte a bérek emelését – sikeresen.
A bebörtönzött, többségében nő lakbérsztrájkolók fogva tartásuk alatt is sztrájkokat szerveztek, és összecsaptak a börtönőrökkel, a börtönön kívül pedig a munkások általános sztrájkkal fenyegetőzve követelték szabadon bocsátásukat.
Az országszerte zajló sztrájkok 8%-os béremelésre kényszerítték a hatóságokat. Hamarosan több száz munkást letartóztattak, és sokakat koncentrációs táborokba küldtek.
A női jogi gyűlésen rajtaütő rendőröket virágcserepek, asztalok és székek zuhataga fogadta, valamint a dzsúdzsucuban képzett testőrök.
A fekete és fehér fiatalemberek közös ülősztrájkja a szegregált chicagói Jack Spratt Coffee House-ban zajlott le. A fellépés nyomán az étterem megszüntette diszkriminatív politikáját.
Áprilisban a bányászközösség átvette az irányítást a város fölött, és visszaverte a rendőröket. A hatóságok amnesztiát ígértek a tiltakozóknak, cserébe azért, hogy a munkások leteszik a fegyvert.
A Cananea Consolidated Copper Company mexikói munkásai 40%-kal kevesebbet kerestek, mint a velük azonos munkát végző amerikai alkalmazottak.