A diáktüntetésekkel és munkássztrájkokkal induló, tömeges felkelés szélesebb körű demokratikus szabadságjogokat követelő tiltakozássá szélesedett ki, amely végül megdöntötte a katonai diktatúrát.
Az FBI hírhedt igazgatója, J. Edgar Hoover az FBI tíz legkeresettebb szökevényének listájára tette Davist, letartóztatásakor pedig Nixon elnök gratulált az FBI-nak „a veszélyes terrorista elfogásához”. Davist végül minden vád alól felmentették.
A vietnámi partnoknál állomásozó hadihajón a rasszalapú feszültségek torkolltak lázadásba. Emiatt utóbb huszonhét fekete tengerészt letartóztattak, és vádat emeltek ellenük – míg a fehér tengerészek közül egy ellen sem.
Mintegy ötven fogvatartott átvette az ellenőrzést egy cellablokk fölött, és a börtön tizenkét alkalmazottját túszul ejtette.
Ez a lépés egy nem sokkal korábbi zendülést követett, amelynek során hatan megtagadták a részvételt egy veszélyes küldetésben – amiért hadbíróság elé kellett állniuk.
A gyár többségében nőkből álló munkaereje vadsztrájkba lépett, hogy így kényszerítse a munkáltatót a heti munkaidőt hatvanról ötvennégy órára csökkentő új, államszintű törvény betartására.
A tokiói Haneda repülőtér közelében tartott háborúellenes tüntetésen rendőrök ölték meg Jamaszaki Hiroakit, mintegy hatszáz embert pedig megsebesítettek. A rendőri elnyomás nyomán a diákmozgalom fellépése még harcosabb lett.
Az ellenállók késekkel és rögtönzött fegyverekkel – egyebek között becsempészett puskaporból és szardíniásdobozokból barkácsolt gránátokkal – léptek akcióba. Felgyújtották a IV. krematóriumot, és három SS-tisztet megöltek.
A Broadwater Farm lakótelep lakói azt követően lázadtak fel a rendőrség ellen, hogy az otthonában végzett rendőrségi házkutatás során meghalt Cynthia Jarrett, egy ártatlan, afro-karib származású anya.
A magas kenyérárak és a kenyérhiány miatt feldühödött több ezer párizsi nő fosztotta ki a város fegyverraktárát, és ostromolta meg a versailles-i palotát.