A rabszolgaság eltörlése után is megmaradt brit uralom ellen már korábban is többször munkáslázadások hullámai söpörtek végig az országon, amelyeket a gyarmati hatóságoknak nehezen sikerült elfojtani.
A jobb fizetésért és több munkáért küzdő mezőgazdasági munkások „Swing kapitány” nevében öt városban robbantottak ki zavargásokat.
A szélsőjobboldali Északi Liga gyűlésén a Nemzeti Front tagjai mellett egykori német SS-tisztek is részt vettek. A militáns zsidó antifasisztákból álló 62-es Csoporttal való összecsapás nyomán több fasiszta kórházba került.
A George Custer alezredes parancsnoksága alatt álló katonák lerombolták a sájenek által a kijelölt rezervátumban állított falut, és 103 amerikai őslakost mészároltak le, köztük a békét kereső Black Kettle törzsfőnököt is.
A Szakszervezetek Kongresszusa (TUC) először általános sztrájkot hirdetett a bányászok támogatására, majd a sztrájk sikere ellenére megijedt, és anélkül fújta le, hogy bármilyen engedményt sikerült volna kicsikarni.
A merényletet, amelyben a három nővért agyonverték, Rafael Trujillo domikikai diktátor titkosrendőrsége tervezte meg és hajtotta végre. A három meggyilkolt nővér tiszteletére az ENSZ november 25-ét a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napjává nyilvánította.
A sztrájkolók a megszorítások – egyebek között a közszféra béreinek befagyasztása – és a széles körű privatizáció ellen tiltakoztak.
Miután fekete louisianai cukornádmunkások léptek sztrájkba csekély fizetésük miatt, a louisianai milícia a sztrájk két vezetőjét meglincselte, és legalább ötven fegyvertelen munkást lelőtt.
Miután a Great Southern Lumber Company ügynökei megfenyegettek egy afrikai amerikai munkásszervezőt, egy rasszista félkatonai szervezet tagjai négy embert meggyilkoltak.
Miután az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 15 feltételezett brit hírszerző tisztet meggyilkolt, a brit gyarmati rendőrség lerohanta a Croke Park stadiont, és válogatás nélkül tüzet nyitott a nézőkre.