A szexmunkások szakszervezetébe tömörülő nők megtagadták a nemi úton terjedő betegségek kötelező tesztelését mindaddig, amíg a rendőrség véget nem vet a szexmunkások zaklatásának.
A rendőrség nem bírt a rossz munkakörülmények és az emelkedő megélhetési költségek ellen fellázadó munkásokkal, ezért a gazdagok „fehér gárdát” alakítottak, és megkezdték a munkások lemészárlását.
A britek által megszállt karib-tengeri sziget fővárosában, Kingstownban a rendőrség tüzet nyitott a magas árak ellen tüntető munkásokra. Az ennek nyomán kezdődött zavargások miatt szükségállapotot hirdettek.
A brit gyarmati uralom elleni Mau Mau-felkelés leverését segítő szükségállapot kihirdetése után tömeges letartóztatások kezdődtek.
A csatában a koreai függetlenségi hadsereg az anarchista Kim Csva-csin tábornok parancsnoksága alatt a japán császári hadsereg egy teljes hadosztályát megsemmisítette.
Az Egyesült Sörgyári Dolgozók szakszervezetének három tisztviselőjét lefütyülték a színpadról, amikor megpróbáltak felszólalni a vadsztrájkot folytató sörgyári munkások gyűlésén.
A sztrájk országos figyelmet keltett. Hollywoodban feketelistára tett színészek, rendezők és producerek 1954-ben elkészítették belőle a Salt of the Earthcímű filmet, amelyben a legtöbb szerepet munkások játszották.
John Brown fekete és fehér követőiből álló kis csoportjával megtámadott és kifosztott egy szövetségi fegyverraktárt, hogy rabszolgasorban élő embereket fegyverezzenek fel.
Hivatalba lépése után Wilson brit csapatokat küldött Ománba, hogy megvédjék a szultán báburalmát a népfelkeléssel szemben.
A diáktüntetésekkel és munkássztrájkokkal induló, tömeges felkelés szélesebb körű demokratikus szabadságjogokat követelő tiltakozássá szélesedett ki, amely végül megdöntötte a katonai diktatúrát.