A törvény komoly küzdelmet robbantott ki a szólásszabadságért: több alkalommal százezres tömeg csapott össze a rendőrséggel, és zavargások kezdődtek. Végül a törvényt hatályon kívül helyezték.
Több ezer kommunistát, munkást és diákot gyilkoltak meg vagy „tüntettek el” Csang Kaj-sek nacionalista Kuomintang mozgalmának tagjai.
A tábort felszabadító amerikai erők köztörvényes bűnözőkként kezelték a meleg és biszexuális férfiakat, valamint a transz nőket, így ők továbbra is rabok maradtak. Az LMBT+ embereket nem ismerték el a holokauszt áldozataiként, és legtöbbjük soha semmiféle kártérítést nem kapott.
A szovjet munkások sérelmezték, hogy a fejadagok csökkentése miatt éheznek, míg a vezetők, a Kommunista Párt tisztségviselői és a titkosrendőrség tisztjei bőségesen kapnak élelmet.
Elser 1939-ben saját készítésű pokolgépével próbált merényletet végrehajtani Hitler ellen Münchenben, ám Hitler percekkel a robbanás előtt távozott.
A béremelést követelő cukornádmunkások sztrájkja országszerte több tucatnyi ültetvényre terjedt át.
A dolgozók sztrájkkal tiltakoztak a vezetőség új politikája ellen, amely korlátozta a sörivást a munkahelyen. Az ötnapos sztrájk vereséggel végződött.
A rendőrséggel vívott tűzharc nyomán a 17 éves Hutton – a Fekete Párduc Párt tagja – megadta magát. Fegyvertelenül, feltartott kézzel, alsónadrágban jött ki a pincéből.
A rendőrség az árak emelkedése és a nyugdíjak csökkentése ellen tiltakozó tüntetőkre támadt, mire a tömeg fellázadt. Az események nyomán a kormány összeomlott.
A nyomozás szerint kettős öngyilkosság történt. A megbékítéspárti brit kormány és a brit média igyekezett az ügyet mielőbb lezárni és túllépni rajta.