1966. augusztus 23.: Ausztrál őslakosok sztrájkja
A fehér munkásokkal egyenlő bért követelő őslakosok kilenc teljes éven át nem álltak munkába, és végül eredeti követeléseiknél többet sikerült elérniük.
A fehér munkásokkal egyenlő bért követelő őslakosok kilenc teljes éven át nem álltak munkába, és végül eredeti követeléseiknél többet sikerült elérniük.
Két héttel később már 130 ezren sztrájkoltak, a dokkmunkások feleségei pedig lakbérsztrájkot szerveztek a munkabeszüntetés idejére.
A sztrájkolókat a közösség a pénzadományokon kívül is sokféleképpen segítette: orvosok ingyenes klinikát nyitottak a sztrájkolók családjainak, az üvegesek pedig megtagadták a zavargások során betört ablakok kijavítását.
A sztrájk megtörésére érkező, szakszervezeten kívüli munkásokat szállító Mareeba gőzhajót hatszáz sztrájkoló dokkmunkás rohanta meg.
A béremelésért és a személyzet/beteg arány javításáért indított munkalassító tiltakozás végül teljes sztrájkká nőtt.
A zavargás azt követően robbant ki, hogy a rendőrség megpróbált letartóztatni egy női ruhát viselő matrózt, Michael Knightot.
Az építőipari munkások megtagadták a luxusházak építését Hunters Hill utolsó beépítetlen területén, miután helyi lakosok hosszú ideje kampányoltak a park megmentéséért.
Egy ausztrál őslakos férfi keresésére induló rendőrök legalább 11, de talán 300 ausztrál őslakost is megöltek és elégettek. Egy királyi bizottság megerősítette, hogy a mészárlás megtörtént, de egyetlen rendőrt sem ítéltek el.
A „8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés” feliratú transzparenssel vonuló, szervezett munkások elérték céljukat.
A rendőrök megpróbálták megvédeni a nácikat, azonban a helyi lakosokból – köztük Holokauszt-túlélőkből – álló több mint 500 fős tömeget nem tudták feltartóztatni.