Ezzel párhuzamosan több mint háromszázezer munkás csapott össze a rohamrendőrökkel a városban; ez volt az egyik legnagyobb konfrontáció a munkások és az USA által támogatott diktatúra között.
Száz festékszóró munkás szüntette be a munkát, miután megtudták, hogy a napi két teaszünetet megrövidítik, és csoportonként más és más időpontban tartják. A sztrájk 10 millió fontos termeléskiesést okozott a vállalatnak.
A sztrájkolókat a közösség a pénzadományokon kívül is sokféleképpen segítette: orvosok ingyenes klinikát nyitottak a sztrájkolók családjainak, az üvegesek pedig megtagadták a zavargások során betört ablakok kijavítását.
Az angliai Dagenhamben működő üzem nő munkásai a férfi dolgozókkal egyenlő fizetésért léptek sztrájkba. A sztrájk kulcsszerepet játszott az egyenlő bérezésről szóló 1970-es törvény bevezetésében.
A rendőrök és a Ford biztonsági őrei négy munkanélküli munkást megöltek, és további hatvanat megsebesítettek, amikor tüzet nyitottak a tüntetőkre.
Az országszerte sztrájkba lépő 2500 nővér az 5 százalékos infláció ellenére mindössze 3 százalékos fizetésemelés ellen tiltakozott – sikerrel.
A munkások a gyártósor sebességének növelése ellen tiltakoztak. Fekete sztrájkolók még aznap megalakították a Dodge Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat.
Miután az üzem egyik fehér munkafelügyelője megfenyegetett egy fekete munkást, hogy megöli, ezer fehér és fekete munkás lépett sztrájkba.