A tisztességtelen bérlevonások ellen tiltakozó munkásokat fegyveres biztonsági őrök támadták meg. A tömeg erőszakkal válaszolt: felgyújtotta a gyárat, és megölte a két lövöldöző őrt.
Két napon belül további 325 ezer dolgozó szüntette be a munkát. Válaszként a hatóságok statáriumot hirdettek.
Real del Monte ezüstbányászai sztrájkkal tiltakoztak bérük 25 százalékos csökkentése ellen. Ez volt Észak-Amerika történelmének első feljegyzett sztrájkja.
Ezernégyszáz nő és lány szüntette be a munkát, szolidárisan kiállva az egyik dolgozó mellett, akit azért bocsátottak el, mert bírálta az üzemben uralkodó szörnyű körülményeket.
Nyolcszáz textilipari munkásnő szüntette be a munkát, tiltakozásul a 15 százalékos bércsökkentés ellen.
A lawerence-i sztrájk a szocialista Rose Schneiderman egyik beszédében elhangzottakról kapta népszerű nevét: „A munkásnak kenyér kell – de rózsa is kell.”
Pawtucketben 102 lány és nő szüntette be a munkát a Slater Mill textilgyárban, miután a város textilgyár-tulajdonosai napi egy órával növelték a munkaidőt béremelés nélkül, a szövőgépeken dolgozók bérét pedig csökkentették.
A munkások általános sztrájkkal támogatták a munkahelyükről kizárt bányászokat, akik bércsökkentésük ellen tiltakoztak.
A műtrágyagyártó nagyiparosok által fizetett seriffhelyettesek tüzet nyitottak a 20%-os bércsökkentés ellen sztrájkoló fegyvertelen munkások tömegére.
Lionel Oscar Lukin bíró elrendelte, hogy a faipari munkások munkaideje heti negyvennégy óráról negyvennyolcra emelkedjen, bérük pedig csökkenjen. A munkások kollektíven megtagadták a heti négy pluszórát.