1988. március 29.: Általános sztrájk a Fülöp-szigeteken
A sztrájkba lépő félmillió dolgozó minden szektorra kiterjedő átalány-béremelést követelt.
A sztrájkba lépő félmillió dolgozó minden szektorra kiterjedő átalány-béremelést követelt.
A rendőri erőszak ellenére a munkások kitartottak, és 18 hetes sztrájkkal kiharcolták a 10 százalékos béremelést és a negyvenórás, ötnapos munkahetet.
A magasabb bérekért sztrájkoló 1000 cipésznő követelését a két héttel korábban sztrájkba lépő férfi munkások nem támogatták.
A szénbányászok elfogadták a 35 százalékos béremelési ajánlatot. A munkások hatalmas győzelme megbuktatta a konzervatív kormányt.
Az öt hónapig tartó sztrájkkal – amelyet a húszezrek felkeléseként emlegettek – a munkásoknak sikerült magasabb béreket kiharcolniuk, de a szakszervezet elismerését nem.
A brit csapatok és a Karib-térség más részeiről érkező gyarmati rendőrök több tiltakozót megöltek, de a munkásoknak végül sikerült 50%-os béremelést kiharcolniuk.
Ramsay MacDonald munkáspárti miniszterelnök a szükségállapotról szóló törvényre hivatkozva teljes erővel lesújtott a sztrájkolókra – de a munkások kitartottak.
Egy lapátolóbrigád 80–90 tagja elutasította a terepmunkára kapott ajánlatot. Két nappal később brit rendőrök mészárolták le a tiltakozó munkásokat.
A kormány a munkáltatókat támogatta: szükségállapoti jogszabályokat vezettek be, kivezényelték a hadsereget és a haditengerészetet, hogy a katonák sztrájktörőkként dolgozzanak.
A Gundry háló- és kötélgyártó vállalat nő dolgozói a fizetés és a munkakörülmények miatt indítottak vadsztrájkot – sikeresen.