Az afrikai és fehér radikálisok tanulócsoportjai által megalakított Afrika Ipari Munkásai (Industrial Workers of Africa, IWA) jelaszava így hangzott: Sifuna Zonke! (Mindent akarunk!).
Hogyan és miért nyilvánították beszámíthatatlannak Hendrik Verwoerd dél-afrikai miniszterelnök merénylőjét, Dimitrisz Cafendaszt?
Miután a rendőrök tüzet nyitottak a tömegre, zavargási hullám söpört végig az országon, és az így kialakuló felkelés új lendületet adott az apartheidellenes küzdelemnek.
A résztvevők annak a 152 afrikai önkormányzati munkásnak a bebörtönzése ellen tiltakoztak, akik a napi egyshillinges béremelésért léptek korábban sztrájkba.
A fekete szakszervezetek és az apartheidellenes csoportok szervezte általános sztrájkkal a két éve tartó szükségállapot és a sztrájkjog további tervezett korlátozása ellen tiltakoztak.
A lakosság szegregálására szolgáló belső útlevelek rasszista rendszere elleni kampány három hónapon át tartott, és 700 afrikai embert letartóztatása nyomán sikertelenül zárult.
Március végére közel százezer, túlnyomórészt fekete afrikai munkás – vagyis a durbani fekete afrikai munkaerő mintegy fele – csatlakozott a Coronation tégla- és csempegyár munkásai által indított sztrájkhoz.
A város kétezer fekete lakóját tartóztatták le, mert nem fizették ki a lakbérüket. A letartóztatottak a valóságnak megfelelően azzal védekeztek, hogy azért nem tudták kifizetni a lakbért, mert a bérleti iroda leégett.
Mintegy kétezer bányász vonult fel, nők és gyermekek kíséretében, és tiltakozott a korábban szerződéses szolgaként dolgozókra kivetett új adó ellen.
A dél-afrikai rendőrség a Lonmin brit platinavállalat által működtetett Marikana bánya harmincnégy bányászát mészárolta le, miután azok fizetésemelést követelve vadsztrájkot indítottak.