A Szakszervezetek Kongresszusa (TUC) először általános sztrájkot hirdetett a bányászok támogatására, majd a sztrájk sikere ellenére megijedt, és anélkül fújta le, hogy bármilyen engedményt sikerült volna kicsikarni.
Több ezer háziasszony és munkás vonult Glasgow-ban, hogy támogassa a lakbérsztrájk húszezer résztvevőjét abban a vitában, amely végül a lakbérek szabályozásának bevezetését hozta el Nagy-Britannia-szerte.
Garnettet testi sértésért letartóztatták, de Churchill nem akart a bíróságon megjelenni, ezért nem emelt vádat – így Garnettet a „nyugalom megzavarásért” zárták egy hónapra börtönbe.
A nők jogaiért és a munkásosztály felszabadításáért küzdő Kelet-Londoni Szüfrazsettek Szövetsége félkatonai összejövetelt és lőgyakorlatot tartott a londoni Victoria parkban, majd másnap hivatalosan felavatta néphadseregét.
A Mansfield Hosiery Mills indiai dolgozói magasabb béreket követeltek, valamint jogot az előléptetésre a mindaddig kizárólag fehér munkások számára fenntartott pozíciókba.
A kórházat a tervezett bezárása ellen tiltakozó dolgozók foglalták el, és kezdték kollektív irányítással működtetni – sikeresen.
A Broadwater Farm lakótelep lakói azt követően lázadtak fel a rendőrség ellen, hogy az otthonában végzett rendőrségi házkutatás során meghalt Cynthia Jarrett, egy ártatlan, afro-karib származású anya.
A brit gyarmatosítás ellen küzdő Mau Mau-k által leszúrt fehérek megtorlására a britek több tízezer embert megöltek, és százezreket zártak koncentrációs táborokba.
A túszejtők – akik a Fekete Felszabadító Hadsereg tagjainak mondták magukat, és az ország szabad elhagyását követelték a hatóságoktól – ötnapos ostrom után megadták magukat.
A St Mary’s római katolikus iskola tizenkét tanulója sztrájkba hívta diáktársait, hogy tiltakozzanak a testi fenyítés és a túlzott munkaterhelés ellen.