A spanyol anarchista-feminista magazint kiadó csoport célja „a nők hármas rabszolgaságának: a tudatlanságnak, a tőkének és a férfiaknak való alávetettségnek” a felszámolása volt.
„Fekete veszedelem Európában” című cikkében a gyarmatosítást ellenző Edmund Morel a francia hadseregben szolgáló „fekete vadembereket” és „primitív afrikai barbárokat” vádolta nagyszámú német nő megerőszakolásával.
A városi képviselőnek választott Franco a meggyilkolása előtti napon szót emelt a rendőrség és a félkatonai erők által elkövetett gyilkosságok ellen.
A La Voz de la Mujer (A nő hangja) az osztályharcot, a nők felszabadítását és a szexuális szabadságot hirdette.
A „Yorkshire-i Hasfelmetsző” sorozatgyilkossága nyomán a rendőrség azt tanácsolta, hogy a nők ne menjenek ki az utcára éjszaka. Kimentek.
A radikális szakszervezet a marginalizált, alacsony fizetésű, túlnyomórészt nőket foglalkoztató ágazatokban dolgozó munkavállalókat képviselte.
Második – sikeres – szökése után Tubman pénzt gyűjtött, hogy visszatérjen, és más rabszolgasorban élő embereket is kiszabadítson. Később segített John Brownnak harcosokat toborozni a Harpers Ferryben kirobbantott felkeléshez.
„A nők visszahódítják az éjszakát” címmel összehangolt, csak nők részvételével zajló felvonulásokat tartottak Nyugat-Németország-szerte a szexuális zaklatás ellen.
A tiltakozók elégedetlenek voltak amiatt, hogy a magazin vezetésében a nők nincsenek képviselve, és ahogy a hirdetésekben és a rovatokban a nőket ábrázolták.