A következő hónapban sztrájkhullám söpört végig Franciaországon: kétmillió munkás tizenkétezer sztrájkban és üzemfoglalásban vett részt, rákényszertíve a kormányt követeléseik elfogadására.
A sztrájk addig tartott, amíg a Gestapo le nem tartóztatott tizenötezer munkást – nem sokkal később azonban Marseille-t felszabadították.
A szövetség épóületét elfoglaló futballisták a labdarúgás „haszonlesőinek” azonnali elbocsátását és a profitmentes foci megteremtését követelték.
A kommün kerületi bizottsága megszavazta, hogy foglalják le a „monarchista uralom e szolgai eszközeit”, és semmisítsék meg őket „egyszer s mindenkorra… a kerület megtisztulása és új szabadságunk megszentelése érdekében”.
A franciaországi Grenoble-ban működő Caterpillar-gyár negyven dolgozója négy vezetőt túszul ejtett, hogy így követeljen nagyobb végkielégítést a több mint hétszáz elbocsátandó francia dolgozónak.
Ez volt a legelső alkalom, hogy a felkelő munkásosztály megpróbálta megteremteni a szocializmust.
A fosztogatásba és a rendőrökkel való összecsapásba torkolló tüntetés fő szervezőit, Louise Michelt és a szindikalista Émile Pouget-t hat illetve nyolc év börtönre ítélték.
A terület mindaddig a világ legjövedelmezőbb gyarmata volt. Haitira Európa és az USA azonnal embargót vetett ki, és az ország óriási összegű kárpótlást kényszerült fizetni a volt rabszolgatartóknak.
A tervezett reform két legvitatottabb pontja a közszférabeli nyugdíjak csökkentése és a nyugdíjkorhatár 60 évre emelése volt.
Hogyan szövetkeztek a fehér francia birtokosok Nagy-Britanniával a haiti forradalom eltiprására