250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.
Tizenöten meghaltak és 700-an megsebesültek, amikor brit lovasság a manchesteri Szent Péter-mezőn összegyűlt 60–80 ezer munkásosztálybeli emberből álló, választójogot követelő tömegbe rontott.
A kitoloncolásra az új-mexikói Gallupban tartott sztrájkot követően került sor – miután a sztrájk megtörésére statáriumot hirdettek, amely hat hónapig tartott.
A rendőrség 16 embert megölt és közel 300-at megsebesített, amikor a sztrájkoló acélmunkások feleségei és gyermekei támogatólag kiálltak a Republic Steel munkásai mellett.
Több száz felfegyverzett rendőr és lovasrendőr támadt a munkahelyükről kizárt vancouveri dokkmunkások és támogatóik mintegy ezer fős tömegére.
A magas megélhetési költségek és a környékbeli gazdasági tevékenységek leállítása ellen titakozók közül a kormányerők legalább százat megöltek.
A felkelés azután robbant ki, hogy a kormány csapatai tüzet nyitottak a békés kormányellenes tüntetőkre, és több százat megöltek.
Négy békesen tüntető sztrájkoló szulfátgyári munkást és egy járókelőt megöltek, több embert pedig megsebesítettek.
Áprilisban a bányászközösség átvette az irányítást a város fölött, és visszaverte a rendőröket. A hatóságok amnesztiát ígértek a tiltakozóknak, cserébe azért, hogy a munkások leteszik a fegyvert.
A kormány megpróbálta erőszakkal elfojtani az október óta tartó rezsimellenes tömegtüntetéseket, de ez az ellenállás erősödéséhez vezetett, és végül lemondásra kényszerítette Muhammad Ayub Khan tábornokot.