Miután az általános sztrájkot folytató munkások és családjaik békés tüntetésre gyűltek össze, a fegyveres erők és a rendőrség tüzet nyitottak a tömegre. Az áldozatok számát háromszáz és ezer közé teszik.
A Fehér Ház előtt a nők választójogáért tüntető nőket a rendőrség a Virginia állambeli Occoquan dologházba vitte, ahol brutálisan bántalmazták őket.
250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.
A brazil Nemzeti Acélipari Vállalat dolgozói fizetésemelésért, valamint a politikai meggyőződésük miatt elbocsátott dolgozók visszavételéért folytattak kéthetes ülősztrájkot. A mészárlást a katonai diktatúra bukását követően hatalomra került új, „demokratikus” kormány szervezte meg.
A hatóságoknak csak a következő év során sikerült erőszakkal elfojtaniuk a felkelést. A felkelést vezető Carlotát négy lóhoz kötötték és széttépték.
A francia hadsereg a lázadást decemberre verte le, miután a kanak lakosság 5 százalékát megölték, számos törzsfőnököt tárgyalás nélkül kivégeztek, és számos törzset más szigetekre deportáltak.
A libanoni hadsereg öt férfit és egy nőt ölt meg, és több tucat személyt megsebesített a magas üzemanyagárak és a magas megélhetési költségek ellen szervezett tüntetésen.
A diákok egyrészt a vietnámi háború ellen, másrészt a Nemzeti Gárda előző napi fellépése ellen tiltakoztak, amelynek során négy diákot lelőttek a Kenti Állami Egyetemen.
A tiltakozók a romló munkakörülményeket sérelmezték: az államosítást követően a többségében nő dolgozókat foglalkoztató bolgár dohányiparban az állandó állásokat mindinkább rövid távú szerződések váltották fel.
A sztrájkoló bányászok táborának kiürítésére kivezényelt nemzeti gárdisták géppuskákkal tüzet nyitottak a bányászokra és családtagjaikra, majd az éjszaka folyamán felgyújtották a sátrakat. Huszonhat embert öltek meg; a legfiatalabb áldozat három hónapos volt.