A francia hadsereg a lázadást decemberre verte le, miután a kanak lakosság 5 százalékát megölték, számos törzsfőnököt tárgyalás nélkül kivégeztek, és számos törzset más szigetekre deportáltak.
A tizennyolc éves ukrán náciellenes harcos két náci tisztet csábított az erdőbe, hogy barátai megöljék őket.
Az Angliában és Európa más részein is bevezetett hasonló törvények teremtették először meg a munkásosztályt – amely nem tudott mást áruba bocsátani, csak a saját munkaerejét.
A város öt nappal korábban szabadult fel egy felkelés nyomán. Végül a felkelés vereséget szenvedett, ám további ellenállásra sarkallt a diktatúrával szemben. Általában ezt tekintik az az év novemberében kezdődött forradalom „első szikrájának”.
A kommün kerületi bizottsága megszavazta, hogy foglalják le a „monarchista uralom e szolgai eszközeit”, és semmisítsék meg őket „egyszer s mindenkorra… a kerület megtisztulása és új szabadságunk megszentelése érdekében”.
Az októberi rablázadás előkészítéseként a rabok a lőszergyárból ellopott puskaporból bombát készítettek.
Dajszuke Nanba japán forradalmár az állam által meggyilkolt elvtársai, Kótoku Súszui, Ószugi Szakae és Itó Noe halálát akarta megbosszulni.
A homofób törvények utolsó kivégzett áldozatai James Pratt lovász és John Smith fizikai munkás voltak.
A sztrájk a megszálló náci rezsim rendelkezése ellen indult, amely előírta a fiatalok besorozását a német hadseregbe. A náci terror egy hét alatt megtörte a sztrájkot.
A lázadó katonák megtagadták, hogy lövészárokba vonuljanak. Ellenállásukat leverték, és a zendülő katonák közül tízből egyet találomra lelőttek. Az összes érintett magasabb rangú tisztet agyonlőtték, az altiszteket pedig bebörtönözték.