„A nők harcoltak a leghevesebben”, mivel „fiatalabbak és erősebbek” voltak a többi fogvatartottnál, és „védték a gyerekeiket”. A túlerővel szemben azonban elkerülhetetlenül alulmaradtak, és mindannyiukat gázkamrákban gyilkolták meg.
Miután a tábor egyik munkaegységének, a Waldkommandónak a tagjai megtámadták az egyik őrt, több lengyel fogvatartottnak sikerült megszöknie a táborból.
A tábort felszabadító amerikai erők köztörvényes bűnözőkként kezelték a meleg és biszexuális férfiakat, valamint a transz nőket, így ők továbbra is rabok maradtak. Az LMBT+ embereket nem ismerték el a holokauszt áldozataiként, és legtöbbjük soha semmiféle kártérítést nem kapott.
A gyarmati uralom elleni Mau Mau-felkelés leverése céljából a brit kormány mintegy négyszázezer kenyai civilt vetett koncentrációs táborokba.
A lázadás azt követően robbant ki, hogy Carmelita Torres tizenhét éves mexikói cseléd megtagadta a napszámosok számára előírt kötelező benzines fürdőt.
Az októberi rablázadás előkészítéseként a rabok a lőszergyárból ellopott puskaporból bombát készítettek.
A Szovjetunió börtönéből és a dachaui koncentrációs táborból is kiszabadult Kaplannal elmondása szerint volt szövetségesei, a spanyol köztársaságpártiak bántak a legrosszabbul.
A spanyol köztársaságpártiak francia, majd német fogságból kerültek a lancashare-i koncentrációs táborba, ahol később éhségsztrájkot indítottak.
Etiópia – korábbi nevén Abesszínia – volt az egyetlen afrikai ország, amely mindaddig független maradt a gyarmati hatalmaktól.
A sztrájk a megszálló náci rezsim rendelkezése ellen indult, amely előírta a fiatalok besorozását a német hadseregbe. A náci terror egy hét alatt megtörte a sztrájkot.