A buszvezetők sztrájkja volt a kezdete annak a tiltakozássorozatnak, amely a kubai munkások és diákok egész országot megbénító általános sztrájkjában csúcsosodott ki, és amely kikényszerítette Gerardo Machado diktátor távozását.
A holland birodalom részét képező karib-tengeri szigeten a fekete lakosság elleni diszkrimináció és az alacsony bérek miatti elégedetlenség tömeges sztrájkot váltott ki, amely végül a kormány bukásához vezetett,
Tüntetők milliói az Egyiptomban évente megünnepelt „rendőrség napját” választották a rendőri brutalitás elleni tiltakozásuk időpontjául.
A magas árak elleni lázadás az ország addigi történetében példátlanul széles körű, kiterjedt és erőszakos volt.
Miután a Córdobában zajló sztrájk során az argentin rendőrség lelőtte Máximo Mena autógyári munkást, városszerte tüntetések és zavargások kezdődtek.
A rendőrség az árak emelkedése és a nyugdíjak csökkentése ellen tiltakozó tüntetőkre támadt, mire a tömeg fellázadt. Az események nyomán a kormány összeomlott.
A szénbányászok elfogadták a 35 százalékos béremelési ajánlatot. A munkások hatalmas győzelme megbuktatta a konzervatív kormányt.