1913. november 6.: Indiai bányamunkások sztrájkja Dél-Afrikában
Mintegy kétezer bányász vonult fel, nők és gyermekek kíséretében, és tiltakozott a korábban szerződéses szolgaként dolgozókra kivetett új adó ellen.
Mintegy kétezer bányász vonult fel, nők és gyermekek kíséretében, és tiltakozott a korábban szerződéses szolgaként dolgozókra kivetett új adó ellen.
A harminc–negyven LMBT+ aktivista a homoszexualitás mentális betegségként való besorolása ellen tiltakozott. Fellépésükkel elérték, hogy a hivatal megszüntesse a besorolást.
A Fiatal Urak nevű aktivistacsoport azért foglalta el a Lincoln Kórház fő adminisztratív épületét, mert New York városa figyelemre sem méltatta a Dél-Bronxban élő Puerto Ricó-iak és afrikai amerikaiak egészségügyi szükségleteit.
A polgárjogi mozgalom fontos része volt az államközi buszközlekedés szegregációjának felszámolása az Egyesült Államok déli részén, amelyet közvetlen cselekvéssel – a szabadságutakkal – sikerült kivívni.
A merényletet megelőző években King elképzelései mind radikálisabbá váltak: a rasszizmussal való szembehelyezkedésen túl mindinkább szembefordult az USA imperializmusával és magával a kapitalizmussal is.
A diggerek politikája egyfajta protokommunista anarchizmus volt: a közvetlen cselekvést, a közös tulajdont és a hierarchia megszüntetését hirdették.
A tervezett egyesülést előkészítő titkos találkozóról az antifasiszták tudomást szereztek, és füstbombával megzavarták a tárgyalást.
Egy 2500 dalitból („érinthetetlenből”) álló menet B. R. Ámbédkar társadalmi reformer vezetésével egy nyilvános víztárolóhoz vonult, hogy érvényt szerezzen jogának, és a közösség többi tagjához hasonlóan vizet vegyen.
A 15 éves afrikai amerikai iskoláslány megtagadta, hogy átadja ülőhelyét egy fehér utasnak. Pont mint Rosa Parks néhány hónappal később.
Miután fekete diákok kezdtek tüntetni a csak fehérek számára fenntartott étkezőpultok ellen, az áruházak bezárták az étkezőpultokat.