A bebörtönzött, többségében nő lakbérsztrájkolók fogva tartásuk alatt is sztrájkokat szerveztek, és összecsaptak a börtönőrökkel, a börtönön kívül pedig a munkások általános sztrájkkal fenyegetőzve követelték szabadon bocsátásukat.
A diákok így tiltakoztak a kormány hallgatói ösztöndíjak csökkentésére irányuló terve ellen.
Az akciót Pauline Newman tizenhat éves textilipari munkásnő indította, aki négyszáz másik fiatal gyári munkásnő bevonásával igyekezett meggyőzni a családokat, hogy csatlakozzanak.
Több ezer háziasszony és munkás vonult Glasgow-ban, hogy támogassa a lakbérsztrájk húszezer résztvevőjét abban a vitában, amely végül a lakbérek szabályozásának bevezetését hozta el Nagy-Britannia-szerte.
Két héttel később már 130 ezren sztrájkoltak, a dokkmunkások feleségei pedig lakbérsztrájkot szerveztek a munkabeszüntetés idejére.
A tiltakozáshullámot a szexmunkások indították el, akik bérelt matracaikkal és bútoraikkal elbarikádoztak egy utcát.
Miután a panamai rendőrség két sztrájkszervezőt megölt, az elnök az USA segítségét kérte a lázadás leveréséhez.