1941. május 10.: A „százezres sztrájk” Belgiumban
Az országszerte zajló sztrájkok 8%-os béremelésre kényszerítték a hatóságokat. Hamarosan több száz munkást letartóztattak, és sokakat koncentrációs táborokba küldtek.
Az országszerte zajló sztrájkok 8%-os béremelésre kényszerítték a hatóságokat. Hamarosan több száz munkást letartóztattak, és sokakat koncentrációs táborokba küldtek.
A rendelet előírta, hogy a borbélyok kötelesek a háború támogatására beszolgáltatni a levágott hajat. A lázadó antifasiszta fiatalok, a Zazou-k tiltakozásként megnövesztették a hajukat.
A megszálló nácik zsidóellenes intézkedéseivel szembeni tiltakozást másnap a legtöbb helyen leverték, a főszervezőket pedig koncentrációs táborokba küldték.
750 ezer acélipari munkás szüntette be a munkát. A tiltakozás a második világháború nyomán az országon végigsöprő hatalmas sztrájkhullám része volt.
A tizenkilenc éves ukrán antináci ellenálló harcosból a náci német haderő brutális kínzásokkal próbálta kihúzni bajtársai nevét – sikertelenül.
Llopart a nacionalisták ellen harcolt a spanyol polgárháborúban, utána a francia ellenállás soraiban küzdött a második világháborúban, majd csatlakozott a földalatti ellenálláshoz Spanyolországban.
Abdul-Huszein Szardari iráni muszlim diplomata levelet írt a Vichy-kormány tisztviselőinek, hogy meggyőzze őket: a Közép-Ázsiából származó zsidókat (jugutik) technikailag nem minősítik zsidónak a náci faji törvények. 1943-ban érveit elfogadták a nácik.
A kétszázezer bányász munkabeszüntetéssel támogatta a felügyelő alkalmazottak kollektív tárgyalásokra vonatkozó követelését.
A bejelentés hatalmas felháborodást váltott ki; ennek nyomán néhány japán bürokratát amerikaiakra cseréltek le, de a leváltott japán tisztviselőket tanácsadóként továbbra is alkalmazták.
Miután a megszálló német megszüntette a dolgozók tejadagját, két nap alatt mintegy ötven munkahelyen 20–25 ezer munkás lépett sztrájkba. A nácik válaszul statáriumot hirdettek.