250 ezren léptek sztrájkba, és követelték egyebek mellett a női választójogot. A kormány másnap 95 ezer katonát vezényelt ki a sztrájk leverésére. A nők csak 1971-ben kaptak választójogot.
Bár a nők követeléseit nem teljesítették, a sztrájk országos figyelmet kapott. 1848. július 4-én, a függetlenség napján a pennsylvaniai törvényhozás elfogadta a tízórás munkanapról szóló törvényt.
Két napon belül további 325 ezer dolgozó szüntette be a munkát. Válaszként a hatóságok statáriumot hirdettek.
A rendőri elnyomás elleni általános sztrájk során rendőrök és katonák támadták meg a munkások tüntetését, és tizenkét tüntetőt megöltek. A tiltakozás hamarosan országos sztrájkká nőtt.
A mexikói Rio Blancóban a hadsereg kétszáz munkást megölve vetett véget a jobb körülményekért sztrájkoló textilmunkások lázadásának.
Miután a január 7-én indított sztrájkok egész Buenos Aires-re átterjedtek és zavargások törtek ki, a rendőrség és a katonaság harcba vonult a munkások ellen, a jobboldali csőcselék pedig pogromot indított.
„Soha nem dolgoznánk megszakítás nélkül nyolcvannégy napon át napi tizenhat órát a földön. Nem várhatják el tőlünk ezt itt az űrben sem” – üzente az irányítóközpontnak Jerry Carr, a küldetés parancsnoka.
A sztrájkolók számos engedményt kiharcoltak, és január 12-én aláírták az Orosz Birodalom történetének első kollektív megállapodását.