Az ellenállók késekkel és rögtönzött fegyverekkel – egyebek között becsempészett puskaporból és szardíniásdobozokból barkácsolt gránátokkal – léptek akcióba. Felgyújtották a IV. krematóriumot, és három SS-tisztet megöltek.
A lengyelországi Gdańsk postahivatalának ötvenhat dolgozója 15 órán át feltartotta a náci előrenyomulást. Mivel nem voltak katonák, a haditörvényszék banditaként ítélte el és kivégeztette őket.
„A nők harcoltak a leghevesebben”, mivel „fiatalabbak és erősebbek” voltak a többi fogvatartottnál, és „védték a gyerekeiket”. A túlerővel szemben azonban elkerülhetetlenül alulmaradtak, és mindannyiukat gázkamrákban gyilkolták meg.
Amikor Hitler hatalomra jutott, Kirchner illegalitásba vonult, majd Franciaországba költözött. 1942-ben a kollaboráns Vichy-rezsim letartóztatta, és átadta a Gestapónak.
Néhány nappal a razzia után az intézet hatalmas könyvtárát az utcán égették el, miközben Joseph Goebbels propagandaminiszter beszédet mondott. A nácik ezt követően fokozták az LMBT+ emberek üldözését.
A kommün kerületi bizottsága megszavazta, hogy foglalják le a „monarchista uralom e szolgai eszközeit”, és semmisítsék meg őket „egyszer s mindenkorra… a kerület megtisztulása és új szabadságunk megszentelése érdekében”.
Ez volt az egyetlen olyan nyilvános tömegdemonstráció, amelyet németek szerveztek a zsidók deportálása ellen.