1973. június 10.: Sírásók sztrájkja New Yorkban
Huszonhét napnyi sztrájk után a munkáltatók kollektíven elfogadták a dolgozók követeléseinek többségét. A tiltakozások ideje alatt legalább 1400 holttest temetetlen maradt.
Huszonhét napnyi sztrájk után a munkáltatók kollektíven elfogadták a dolgozók követeléseinek többségét. A tiltakozások ideje alatt legalább 1400 holttest temetetlen maradt.
A sztrájkot a Világ Ipari Munkásai (Industrial Workers of the World, IWW) szakszervezet szervezte, és a sztrájk csúcspontján több mint hatezer dolgozó tagadta meg a munkát.
A főleg lányokat és fiatal nőket alkalmazó Triangle Shirtwaist Factory munkafelügyelői bezártak a lépcsőházi kijáratokat, hogy megakadályozzák a munka megszakítását.
A GLF a korábbi mérsékelt, asszimilációpárti hozzáállás helyett a harcos fellépést szorgalmazta az LMBT+ jogokért.
Az ACT UP tagjai szélesebb körű hozzáférést követeltek a gyógykezeléshez, valamint nemzeti szintű fellépést a betegség ellen. Tizenhetüket letartóztatták.
Az öt hónapig tartó sztrájkkal – amelyet a húszezrek felkeléseként emlegettek – a munkásoknak sikerült magasabb béreket kiharcolniuk, de a szakszervezet elismerését nem.
Négyezer, többségében zsidó New York-i bérlő a készenléti rendőrség erőire támadt, amikor azok tizenhét bérlőt próbáltak kilakoltatni.
A munkabeszüntetésből januárban általános sztrájk lett, amelyben többek között a borravaló eltörlését és tisztességes bérekkel való felváltását követelték.
Az akciót Pauline Newman tizenhat éves textilipari munkásnő indította, aki négyszáz másik fiatal gyári munkásnő bevonásával igyekezett meggyőzni a családokat, hogy csatlakozzanak.
A város harmincnégy bagelsütödéje közül harminckettő leállt, ami a The New York Times szerint „bageléhínséghez” vezetett. A tiltakozás sikerrel zárult.