A sztrájkoló nők egyebek között a férfiakéval egyenlő bérezést követeltek és a vezetők általi szexuális zaklatások felszámolását. A gyár legtöbb férfi dolgozója semmibe vette a sztrájkőrséget.
Pawtucketben 102 lány és nő szüntette be a munkát a Slater Mill textilgyárban, miután a város textilgyár-tulajdonosai napi egy órával növelték a munkaidőt béremelés nélkül, a szövőgépeken dolgozók bérét pedig csökkentették.
A magasabb bérekért sztrájkoló 1000 cipésznő követelését a két héttel korábban sztrájkba lépő férfi munkások nem támogatták.
A Gundry háló- és kötélgyártó vállalat nő dolgozói a fizetés és a munkakörülmények miatt indítottak vadsztrájkot – sikeresen.
A gyár többségében nőkből álló munkaereje vadsztrájkba lépett, hogy így kényszerítse a munkáltatót a heti munkaidőt hatvanról ötvennégy órára csökkentő új, államszintű törvény betartására.
Bár a nők követeléseit nem teljesítették, a sztrájk országos figyelmet kapott. 1848. július 4-én, a függetlenség napján a pennsylvaniai törvényhozás elfogadta a tízórás munkanapról szóló törvényt.