Hatszázezer ember vonult utcára; válaszul a rendőrség 750 embert letartóztatott, sokakat megsebesített, és egy tizenhat éves fiút megölt. Néhány nappal később azonban a kormány meghátrált, és teljesítette a mozgalom egyik fő követelését.
Az erőszakos rendőri elnyomás ellenére a mozgalom a következő napokban egyre erősödött, és végül a munkások általános sztrájkjában csúcsosodott ki.
Félmillió sztrájkoló nó követelte az alkotmányba tíz évvel korábban belefoglalt nemek közötti egyenlőség jogi érvényre juttatását.
Az országszerte zajló sztrájkok 8%-os béremelésre kényszerítték a hatóságokat. Hamarosan több száz munkást letartóztattak, és sokakat koncentrációs táborokba küldtek.
A brit tulajdonú vállalatok afrikai sztrájktörő munkásokkal próbálták megtörni a túlnyomórészt kelet-indiai munkások sztrájkját, ami súlyosbította a rasszalapú feszültséget az országban
A Nagy-Britanniától való elszakadást országos általános sztrájk és zavargások sorozata kísérte.
Az ecuadori munkások Sixto Durán-Ballén elnök konzervatív kormányának gazdaságpolitikája – mindenekelőtt a benzin árának 71%-os emelkedése – ellen tiltakoztak.