A Luzerne megyei seriff szervezte rendőrkülönítmény Lattimer közelében 19 fegyvertelen, sztrájkoló szénbányászt és bányamunkást megölt, 36-ot pedig megsebesített, miután nem voltak hajlandók szétoszlani.
Hatvanöt bánya állt le több mint egy évre, de végül a 16 halálos áldozatot követelő rendőri erőszak és a nélkülözés meghátrálásra nem kényszerítette a sztrájkolókat.
A seprűket, légycsapókat, szőnyegeket készítő pennsylvaniai látássérültek magasabb béreket követeltek munkájukért, és sztrájkot helyeztek kilátásba – majd szakszervezetet alapítottak, és csatlakoztak az Amerikai Munkásszövetséghez.
Bár a nők követeléseit nem teljesítették, a sztrájk országos figyelmet kapott. 1848. július 4-én, a függetlenség napján a pennsylvaniai törvényhozás elfogadta a tízórás munkanapról szóló törvényt.