„Fekete veszedelem Európában” című cikkében a gyarmatosítást ellenző Edmund Morel a francia hadseregben szolgáló „fekete vadembereket” és „primitív afrikai barbárokat” vádolta nagyszámú német nő megerőszakolásával.
A felkelés leverésére a ceyloni kormányerőknek nem csak az egykori gyarmati hatalom, az Egyesült Királyság nyújtott támogatást, hanem az USA, Ausztrália, Egyiptom, India, Pakisztán, Kína, a Szovjetunió és Jugoszlávia is.
A belgák kongói uralma az európai gyarmatosítás egyik legborzalmasabb példája volt, amelynek során nyolc-tízmillió afrikait öltek meg.
Bár Churchillt nemzeti hősként szokás ábrázolni, hevesen rasszista volt, támogatta a mérges gáz használatát civilek ellen, katonákat vetett be a sztrájkoló munkások ellen, és szerepe volt az 1943-as bengáli éhínségben.
A fekete afrikai többség megbuktatta a szultánt, és kétszáz évnyi, gyakran rasszista arab uralomnak vetett véget.
A sztrájkoló bányászok a kifizetetlen bónuszok, a rasszizmus, valamint a külföldi tulajdonú gyémántbányában uralkodó rossz munkaviszonyok miatt tiltakoztak.
A buszbojkott a polgárjogi mozgalomnak is és a fekete nők szexuális erőszak elleni harcának is meghatározó állomása volt.
Pauline M. Leet a rasszizmussal párhuzamba állítva a definiálta a szexizmust.
Az USA történelmének egyik legsúlyosabb rasszista incidensében a fegyveres fehér rasszisták több mint száz afrikai amerikait öltek meg.
Összesen 2–4 millió ember halt meg egy olyan éhínségben, amelyet a legtöbb történész teljességgel ember által előidézettnek tekint.