A sztrájkot a Világ Ipari Munkásai (Industrial Workers of the World, IWW) szakszervezet szervezte, és a sztrájk csúcspontján több mint hatezer dolgozó tagadta meg a munkát.
A Párducok felfegyverkezve bevonultak Kalifornia állam Capitoliumába, hogy így tiltakozzanak egy őket célzó, fegyvertartást szabályozó törvényjavaslat ellen.
A nyolcórás munkanapért indított mozgalom központjában, Chicagóban 300–500 ezer munkás tüntetett – majd a rendőrök gyilkos fellépésének másnapján bomba robbant a Haymarket téren.
Az évtizedek óta nem látott méretű zavargások akkor kezdődtek, amikor bíróság a filmfelvételek tanúsága ellenére felmentette a Rodney Kinget összeverő rendőröket.
Az Alabama állambeli Montgomeryben a gumibotokkal és husángokkal felfegyverzett rendőrök belelovagoltak a hatszáz fős tömegbe, és ütni kezdték az embereket.
A városi képviselőnek választott Franco a meggyilkolása előtti napon szót emelt a rendőrség és a félkatonai erők által elkövetett gyilkosságok ellen.
A Folyamatos Harc (Lotta Continua) nevű, parlamenten kívüli szélsőbaloldali csoport huszonnégy éves aktivistájának halála nyomán súlyos zavargások robbantak ki.
A rendőrök és a Ford biztonsági őrei négy munkanélküli munkást megöltek, és további hatvanat megsebesítettek, amikor tüzet nyitottak a tüntetőkre.
A feketék elleni gyakori, fegyveres rendőri erőszak ellen a Fekete Párducok fegyveres önvédelmi járőrözést indítottak. Ezt követően Washington állam korlátozni próbálta fegyverviselési jogukat.
A húszezer – többségében nő – textilipari munkás Kenyér és rózsa sztrájkja során a rendőrök husángokkal verték a sztrájkolókat és gyermekeiket.