„Én egész életemben mindig azoknak a pártján fogok állni, akiknek semmijük sincs, és akiktől még e semminek a nyugalmát is megtagadják” – hangoztatta a meleg szocialista költő.
Két nappal később a munkások Spanyolország-szerte fegyvert fogtak, és nagyszabású társadalmi forradalmat indítottak. Az ezt követő polgárháborúban a munkásosztály harcolt a náci Németország és a fasiszta Olaszország által támogatott spanyol tőkések ellen.
A spanyol anarchista-feminista magazint kiadó csoport célja „a nők hármas rabszolgaságának: a tudatlanságnak, a tőkének és a férfiaknak való alávetettségnek” a felszámolása volt.
A kormány a zavargásoktól való félelmében szabadon engedte a letartóztatott tiltakozók többségét, és teljes bért fizetett a sztrájkoló munkásoknak.
A madridi Munkásbizottságok szakszervezet irodáiba behatoló fasiszta gépfegyveresek kilenc baloldali ügyvédet lőttek le.
A sztrájkhullámot a magas megélhetési költségek ellen tiltakozó háziasszonyok tüntetése indította el, akik sztrájkba hívták a – túlnyomórészt nő – textilmunkásokat.
Az USA Felforgató Tevékenységeket Ellenőrző Bizottsága azt vizsgálta, felforgató tevékenységet végzett-e az Abraham Lincoln dandár.
Llopart a nacionalisták ellen harcolt a spanyol polgárháborúban, utána a francia ellenállás soraiban küzdött a második világháborúban, majd csatlakozott a földalatti ellenálláshoz Spanyolországban.
Amikor az egyik ötletgazda, Antonio Ortiz Ramires meglátta a tervezett merénylethez vásárolt négyüléses Nord 1202 repülőgépet, így kiáltott fel: „De hát ez egy bicikli!”