
1950. május 15.: Általános sztrájk Nairobiban
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
Mintegy százezer eltökélt munkás sztrájkolt, a szakszervezeti vezetők mégis az ismételt munkába állást rendelték el.
A munkások általános sztrájkkal támogatták a munkahelyükről kizárt bányászokat, akik bércsökkentésük ellen tiltakoztak.
Isabel Perón kormánya több száz argentin rendőrt és katonát vezényelt Villa Constitución városába, hogy felszámolják a militáns ipari munkások szerveződését a „felforgatás” elleni harc nevében.
A munkabeszüntetést széles körű, nem hivatalos szabotázs- és hiányzáskampány előzte meg. Előfordult, hogy a motorblokkok úgy kerültek ki negyven munkás keze alól, hogy egyikük sem nyúlt hozzá.
A kormány a munkáltatókat támogatta: szükségállapoti jogszabályokat vezettek be, kivezényelték a hadsereget és a haditengerészetet, hogy a katonák sztrájktörőkként dolgozzanak.
Az Egyesült Sörgyári Dolgozók szakszervezetének három tisztviselőjét lefütyülték a színpadról, amikor megpróbáltak felszólalni a vadsztrájkot folytató sörgyári munkások gyűlésén.
Két napon belül további 325 ezer dolgozó szüntette be a munkát. Válaszként a hatóságok statáriumot hirdettek.
A buszvezetők 80 százaléka fekete volt, azonban szakszervezetük fehér vezetősége nem foglalkozott a fekete dolgozók problémáival.
A munkások küzdelme és a Nagy-Britannia-szerte tanúsított szolidaritás rákényszerítette a túlnyomórészt fehér szakszervezeti szervezőket, hogy az ázsiai és migráns munkásokat munkatársaknak tekintsék, akikkel együtt kell szerveződniük.
A dél-afrikai rendőrség a Lonmin brit platinavállalat által működtetett Marikana bánya harmincnégy bányászát mészárolta le, miután azok fizetésemelést követelve vadsztrájkot indítottak.