A sztrájk szervezője, a Világ Ipari Munkásainak 8. helyi szervezete az első világháború idején az USA rassz és etnikum tekintetében leginkább integrált helyi szakszervezete volt.
A munkások általános sztrájkkal támogatták a munkahelyükről kizárt bányászokat, akik bércsökkentésük ellen tiltakoztak.
A munkások a gyártósor sebességének növelése ellen tiltakoztak. Fekete sztrájkolók még aznap megalakították a Dodge Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat.
A szakszervezet santiagói székhelyét megtámadó és milicisták hét munkást és egy gyermeket meggyilkoltak, és kétszáz munkást súlyosan megsebesítettek.
Néhány nappal később a munkások köztársaságot kiáltottak ki, amely áprilisig működött – ekkor azonban a hadsereg ezer katonát vezényelt ki, akik leverték a felkelést.
A brit csapatok és a Karib-térség más részeiről érkező gyarmati rendőrök több tiltakozót megöltek, de a munkásoknak végül sikerült 50%-os béremelést kiharcolniuk.
A kormány a munkáltatókat támogatta: szükségállapoti jogszabályokat vezettek be, kivezényelték a hadsereget és a haditengerészetet, hogy a katonák sztrájktörőkként dolgozzanak.
A sztrájkoló salátatermesztő halála nyomán heves munkaügyi vita bontakozott ki a kaliforniai Imperial Valley-ben: 4300 munkás lépett sztrájkba.
A Gundry háló- és kötélgyártó vállalat nő dolgozói a fizetés és a munkakörülmények miatt indítottak vadsztrájkot – sikeresen.
A szakszervezet 175 tagja indított járőrözést a Maine állambeli Greenville utcáin, miután a KKK megpróbálta megfélemlíteni az IWW szervezőit.